Ha dupla vagy tripla ennyi részből is állt volna a New Girl idei évada, még akkor se tudtam volna vele túladagolni magam. És bár az évadzáró rész talán az évad leggyengébb része volt, de így is sokkal viccesebb, élvezhetőbb és lazább volt, mint bármelyik random kiválasztott HIMYM rész az utolsó két évadból. Pedig volt benne pár olyan elem: indiai esküvő, borztámadás, szellőző rendszerben szerelmes évődés, nomeg Taylor Swift, amit könnyedén, erőltetettségtől mentesen 25 percbe sűríteni, valljuk be, nem könnyű kihívás. Azért ügyesen teljesítettek.

És bár tényleg nem a legjobb rész volt, mégsem hinném, hogy ez alapján lenne érdemes értékelni az egész évadot, merthogy az igenis zseniális volt. A Jess-Nick szálért természetesen már az első részek óta odavoltam, lankadatlan lelkesedéssel szurkoltam, hogy végre összejöjjenek, és kifejezetten hálás vagyok azért, hogy ezt ilyen viccesen, de azért kellőképpen csöpögősen oldották meg. Schmidt karaktere hozta végig ugyanazt az egyedi, kissé bizarr, borzongva nevettetős stílust, Winston fokozatosan egyre nagyobb szerepet kapott, és az utolsó részt számomra leginkább ő vitte el a hátán. Az évad talán legnagyobb eredménye, hogy Zooey  Deschanel (Jess) szerepének esszenciáját megőrizve sikerült mégis mérsékelniük a karakterben (esetleg a színésznőben alapból)  rejlő irritáció faktort. Ezzel sokban hozzájárultak a sorozat szerethetőségéhez, mondjuk én szerettem így is, úgy is. És ha már a szeretni így is, úgy is-nál járunk, akkor kötelező kiemelnem a számomra legilyenebb karaktert, aki tényleg szinte bármit csinálhat, az remek: Nick. A sorozat legbénább és legcikibb karaktere, aki pont ettől az esetlenségtől lesz szerethető. A szereplők is igazán sokat tettek azért, hogy ez az évad is egy igazán magas szórakoztató szintet nyújtson.

Az epizódok frappánsak voltak, a poénok ültek és mindig frissek voltak, a mellékszereplőket pedig meg kell hagyni elég jó ízléssel válogatták össze. A karakterek és a történet dinamikájáért tényleg biztosra veszem, hogy a How I met-esek gondolkodás nélkül fél karjukat odaadnák. Nekem az egyik kedvenc sitcomom, csodálkozom is, hogy itthon eddig még egyik csatorna sem csapott le rá.

Azok számára, akik nehezen bírnák kivárni a következő évad részeit, és csillapítani szeretnék a sorozat hiányát, ajánlom nyári bulikra a True American játékot, aminek bár én nem hittem, de valóban léteznek szabályai. A bumm-szívtál szintű szabályzatért (angol nyelvű) a bátrak klikkoljanak ide!

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Jelentem, a zárórészek megnézése után igazán bosszús vagyok. Ennél jobb minőséget és több átgondoltságot tartottam elvárhatónak ettől a sorozattól. Annyi buta megoldás, hihetőnek, de még kézenfekvőnek se nevezhető fordulattal tarkított események, tényleg dühítően ostoba volt ez a két rész. Azt persze nem állítanám, hogy az évad során nem akadtak hasonló problémáim, de most két rész alatt sikerült túlszárnyalni az eddigieket is.

Kínosnak ugyan nem nevezném a történet vezetését, viszont elvitathatatlanul mesterkélt volt a konfliktusok alakulása. A régi ellentétek elfáradtak, az újak meg légből kapottak és erőltetettek voltak. Az eddig is már-már a fantasztikum határán lavírozó események több jelenetnél is kiverték nálam a biztosítékot, az évadzáróban meg pláne. Ezek közül említenék most párat.

(spoileres folytatás követlezik)

Konkrétan újra kellett néznem az évadzáró második felét, hogy megtaláljam azt az okot, esetleges sejtelmes utalást, amiért Declan a Grayson irodába mehetett. Kevés olyan néző lehetett, akinek az események eme fordulata érthetőbb lehetett első nézésre, mint nekem. Az a srác a két évad alatt be se tette a lábát abba az irodába, maximum nagyon indokolt helyzetben, de abban sem vagyok biztos, hogy volt-e egyáltalán ilyen. De persze amikor éppen felrobbantják az irodát, akkor nyilván odamegy halálos sebesülést szerezni. Előzmény pedig: a csaja azt hazudta neki telefonban, hogy a bátyjával, Daniellel van, aki ugyebár sehol máshol nem szokott tartózkodni, mint az irodában. Valószínűleg e logika szerint sikerült odamennie, hogy találkozhasson a lánnyal, viszont valamilyen oknál fogva nem vette észre, hogy tök üres az egész emelet, és így ott érte a robbanás. Az írók szándéka egyértelmű volt, ki akarták írni a gyereket a sorozatból, elfáradt a karaktere, nem vitatom, és gondolom valami emlékezetessel akarták elbúcsúztatni, és a robbantás meg kapóra jött. De talán jobb lett volna, ha egy nagyon szimpatikus idős nénit megmentve üti el inkább egy busz.

Rengeteg részletet ki lehetne még emelni, amivel alátámasztható, hogy az évadzáró epizódok nélkülözték a józan ész, az alapvető logika szabályait, de jöjjön inkább csak a kedvencem. Jack Porter, aki eddig gyanakvás nélkül benyelte az Amanda - Emily személycserét, egy varázsütésre kitisztul szeme és elméje, és összerakja az összerakhatatlant.

A cselekmények eddigi alakulása alapján egyelőre azon sem lepődnék meg, ha a következő évad mondjuk az űrben folytatódna. De talán az lenne a legjobb, ha a következő rész az elegáns dallasi csavarral kezdődne, és kiderülne, hogy ezt a sok hülyeséget csak Emily Thorne álmodta össze. Nekem csalódás volt az évadzáró, jobban örültem volna kevesebb eseménynek, és több átgondoltságnak. De léteznek persze olyanok is, akik ezt máshogy gondolják.

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

UPDATE: a 3. évad évadzárójának namitláttamozása itt elérhető

Ha egyetértesz, jöhet a LIKE!

A Grey's Anatomyt csak elfogultan lehet nézni és élvezni. Magam is meglepődtem, hogy az évek során sikerül elfogultnak maradnom. Méghozzá azért, mert mindig teljesítette az elvárásokat. Azt persze nem mondanám, hogy olyan nagy elvárásoknak kellene és akarnának megfelelni. De aki nem morzsolódott le eddig, az most sem fog csalódni. Ebben a részben sem történt semmi váratlan, nem igazán lehetett meglepődni semmin, mégis hozta az évadzáróknál megszokott feszültséget, és szórakoztató volt.

Valahogy úgy működhet a történetírás, hogy nyilván még a legelején kijelölték a kategóriát, egy szórakoztató, érzelmekkel teli, kórházas sorozatot akartak csinálni, amiben természetesen remek orvosi eljárásokkal is parádézhatnak, majd kinéztek ehhez mérten egy kellemes kis célközönséget, aminek ízlését felmérve, egy két tesztelés és korrigálás segítségével belőttek egy "ami még belefér" színvonalat, érzelmi és történeti bioritmust, majd ennek a képletnek megfelelően gyártották az epizódokat. Így alakultak a románcok, ez alapján írtak ki szereplőket, találtak ki az egész kórház életére kiterjedő katasztrófa helyzeteket.

Ha nem nézzük a neveket, és az eseményeket is csak körülbelül nevezzük el, akkor lecsupaszítva szinte minden évadban ugyanazok történtek: esküvők, halálok, elveszített betegek, hihetetlen gyógyulások, megcsalás, szerelmek ... Mondhatni, hogy miről másról is kéne szólnia egy sorozatnak, máshol sincs máshogy. Persze. Amitől mégis kicsit kilóg a Grey's Anatomy, hogy itt olyan mintha, csakis egy előre kitalált algoritmus szerint alakulnának az események. A történéseknek nincs különleges végkimenetele, ami állandó, azok a történeti események, egy főhelyszín, pár mellékhelyszín, egymással majdnem teljesen felcserélhető karakterek és egy nézők által elvárásoknak megfelelő algoritmus, ami alapján kombinálják ezeket az elemeket. Ebben a sorozatban hat rész után muszáj valakinek szakítani, és évadonként teherbe esni illetve összeházasodni, mert minket, a nézőiket ez szórakoztat, ezt várjuk el tőlük. És így amennyiben eltekintünk a sokszor túlzó és hihetetlen eseményektől, akkor marad egy közepes karakterekkel megfejelt, de kiszámítható ritmusú sorozat, ami minden felé támasztott igényt igazolt, persze nem a kritikusokét, csakis a saját nézőikét, akik sokkal inkább érzelmekre, mint történetre vágynak.

(enyhe spoiler következik, olvasás csakis saját felelősségre)

Tartalmilag várható volt most is egy katasztrófa helyzet, mint minden évadzárójuk során, amit meg is kaptuk egy vihar formájában. Az is megszokott már, de mi nézők szeretjük, hogy az évadzáró a következő évad első részével együtt alkot majd csak egészet, hiszen rengeteg kérdés maradt nyitva, akár az élet vagy halál-é is. Már az előző részben volt eljegyzés, de ugye mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ez még nem feltétlenül garantál esküvőt, pont ezzel a két szereplővel. Most is veszélybe került több főszereplő élete, olyan is van, akiről nem lehet tudni, hogy életben tartják-e a következő évadra. Tavaly kedvesebbek voltak, hiszen akkor kiszivárogtatták, ki az, aki biztos nem lesz többé a stáb tagja, idén viszont hagyják a nézőt továbbévődni. Ezenkívül megtörtént a jó előre "sejtetett" megcsalás, de a régen várt szerelmes egymásra találást is sikerült bezsúfolni ebbe a 43 percbe.

Attól függetlenül, hogy kiszámíthatóan tudjuk, körvonalakban mi várható a részek során, az izgalom mégis megmarad, hiszen csak pont azt nem tudjuk, hogy éppen mit dob a gép, az állandó elemek milyen kombinációjával fog pontosan megtörténni: végre az általam kedvelt szerelmesek találnak egymásra, vagy egy másik pár van éppen soron, ki fog kit megcsalni, kinek az életéért lehet majd izgulni, vagy hogy a jó előre elhintett jelek alapján mikor fog végre előtörni a sejtetett konfliktus. Hangsúlyoznám, hogy ez inkább csak az érzelmi szálakért sorozatot nézők számára jelent valódi izgalmat.

Összegezve az évadzáró végeredménye: 1 katasztrófa, 1 megcsalás, 1 szülés, 1 szakítás, 1 főszereplő a műtőasztalon, 1 biztosan beteljesülő és két kérdéses egymásra találás, 3 főszereplő életveszélyes helyzetben, de ugye to be continued ...

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Na, így kell ezt csinálni, így kell emelni a tétet, és emlékezetes évadzárót csinálni. Semmi erőlködés, kényszermegoldás, kínos pillanat vagy kellemetlen szájíz. Nyilván persze mindenkit érdekel, hogy most akkor mi lesz: Will vagy Peter, régi vagy új, maradni vagy menni, győzelem vagy bukta. És ezért jogosan lehet felelőssé tenni a készítőket. Ebben az évadban a megszokott módon kiélezett és nagy volumenű döntési helyzetek elé állították a szereplőket, de nem csak őket, hanem velük együtt minket, a véleményalkotó nézőket is.

Könnyű és könnyed játék ez a sorozatírók részéről, az eszközük hozzá igazán kézenfekvő. Nincs más dolguk, mint bemutatni szereplőik döntési helyzeteit, ahogy teszik ezt a tárgyalásos jelenetek során: pro és kontra. Nézői, továbbvíve a párhuzamot: esküdti szemszögből ez valahogy úgy működik, hogy amikor már bizonyosságot érzünk a megoldandó helyzetekkel kapcsolatban, az események hirtelen olyan fordulatot vesznek, ami az ellenkező oldal megerősítését mutatja, vagy egyszerűen meglátásunk jogosságát gyengíti meg. Aztán újabb és újabb szempontok, szituációk segítségével, régi titkok felfedésével oda vissza erősítik és gyengítik bennünk a véleményünket. Amitől ez mégis igazán élvezetes számunkra, hogy teszik ezt mind remek érzékkel. Az sem véletlen, hogy Peter és Will szemünkben már 4. évada fej fej mellett állnak. Hozzátenném, szerintem csak eddig a részig. Az évadzáró szintén ezzel a mechanizmussal építkezett, szerencsénkre rengeteg humorral és fordulattal fűszerezve az eseményeket.

(enyhe spoiler veszély innentől)

Kezdem az alaphelyzettel: Zach Florrick éppen leadni készül élete első szavazatát, tippem szerint az apjára, amikor is egy nem szabályosan lezárt, illetéktelennek tűnő szavazóládát vesz észre a szavazóhelyiségben. Az események azonnal felgyorsulnak, csalás - gondolom én - alapos gyanúja miatt per kerekedik ebből, mégpedig a  csavarosabb fajtából. Innentől pedig mindenki számára az válik a legégetőbb kérdéssé: What's in the Box, azaz: mi lehet ebben a dobozban.

Egyfelől valóban ez a legfontosabb kérdés, és sok mindent el is dönt a rész végére. De amitől mégis igazán zseniális lesz az epizód az az, ahogyan ennek a doboznak, és tartalmának megítélése változtatja az ügyvédek retorikáját, érdekeit, amilyen komikus szituációkat teremt. Mert ugye ha abban a dobozban Krestevára leadott szavazatok vannak többségben, vagy ha Peter Florrickra, az nagyon nem mindegy. Emellett egyáltalán nem lényegtelen, hogy csalás történt-e, vagy sem. Meg ha csalás is történt, akkor se mellékes, hogy ki követte el és miért. Így a frissülő információk változtatják az érdekeket, miattuk születnek meg pillanatnyi szövetségek. Ezért történhet meg az, hogy amit első érdekük szerint bizonyítani és védeni próbálnak, azt a második, az új érdekük alapján már támadniuk kell, és az így folytatódik a formálódó érdekek szerint, igazi komédiává alakítva ezzel az egész bírósági tárgyalást. Minden pillanata mesteri.

A készítők a megszokott módon most sem fogták vissza magukat epizódszereplők terén. Sikerült Patty Nyholmot behozni az ügyvédek közül, illetve nem csak szerepeltetni Colin Sweeneyt, hanem erős utalást tenni a következő évadbeli, várhatóan nagyobb súlyú szerepeltetésére is. Emellett szintén kihagyhatatlan megemlíteni a nagymama, Jackie Florick üdvöskéjének, Christian Romanonak epizód végi fricskáját.

Az évadzáró nem volt híján fordulatoknak, ellentmondásoknak, véleményt formáló eseményeknek. Bizonyos döntések pedig meg is születtek az évad végére, közülük párat kimondanak, párra utalnak, míg néhányat csak remélhetünk. Ez az itthon is méltánytalanul mellőzött sorozat nálam ismét teljesítette a küldetését, és rendesen beizzított a következő évadra.

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos