Nagy hype, dicsérő posztok és 9,3as imdb score (volt több az 9,5-ös is) vezette fel a Tom Hardy fémjelezte, legújabb FX-es drámát, a Tabut (Taboo), illetve annak első részét. Minden bizonnyal sokaknak azonnal felkerült a nézendők listájára, olyanoknak is, akiket mondjuk trailer alapján annyira nem húzna be a sorozat, mint ahogy mondjuk engem sem (a plakáttal ellentétben). Mondhatni hát, hogy felspannolva csaptam bele az első részbe, és akartam szeretni.
Tapasztalatok: jó alaptörténet: 1814-et írunk, amikor is a nyakas természetű James Keziah Delaney (Tom Hardy) 10 év misztikus távollét után hazatér Afrikából apja temetésére. Hamar egyértelművé válik, hogy az otthoniak 99%-a egyáltalán nem örül a hazatértének. Ez az érzés tovább fokozódik, miután kiderül, hogy apja ráhagyott egy a többieket felettébb érdeklő, jófekvésű földterületet. Ez így elég izgalmas kiindulásnak.
A képi világ is nagyon stimmel: rendesen lehúz, sötét és undi. Eredeti nyelven nézve a beszéd kifejezetten szép. A kalapok pedig magasak. És akkor ezek voltak a jó részek.
Összességében viszont nem jött be se a rész, se Tom Hardy. Nem volt hiteles a karaktere, nem jött át se a veszett bolondsága, se a félelmetessége. Fenyítő jelenetei végén az az érzés járt csak át, hogy mennyire nagyon akarják hogy most összesz@rjam magam, én mégis inkább csak feszengek, mert nem megy. Hogy miért? Mert Tom Hardy abban a karakteres kalapban, ahogyan kóborol a sötét mocskos nyomorban egyrészt kifejezetten töpszli (sosem tűnt eddig annak, rá is kerestem, csupán 175 cm), másrészt nem árad belőle az a várt karizma, nem győz meg, és nem húz magával. A helyzet kalapmentesen se jobb, így hát nem mondanám semmilyen értelemben, hogy le a kalappal.
Amit tehát a sorozat promó plakát elért, az nem jött át mozgóképes formában. Kicsit olyan az egész, mint egy rosszul elsült online vásárlás: amikor minden nagyon bejön leírás meg kép alapján, aztán kiszállításkor valami halvány hasonlóságút fogsz a végén kezedben. (még több ilyen viccesben erre)
Mégis a Taboo igazi gyenge láncszeme első ránézésre is egyértelműen a Mr. Delaney féltestvérét játszó Oona Chaplin, akinek lassú beszéde a True Detective második évadának fájdalmas és lassan gyógyuló sebeit tépte fel bennem. Hogy ez az érzés távozzék, kiírom magamból még egyszer: a lassú beszéd önmagában, indokolatlanul, és ilyen mennyiségben nem egyenlő a zseniális drámai színészettel, sőt.
Valószínűleg a helyzet egyébként sokkal derűsebb a sorozattal kapcsolatban. De ugye ez a nagy hype ára: nagyobb elérés és nagyobb elvárások. Annyi finomítás azért jár így a végére, hogy bár Tom Hardy jelenleg inkább mosolyogtat meg, mint fagyasztja meg a vért ereimben, de még így is elhiszem, hogy a fennmaradó 7 részben arra is képes lenne.
Kategóriám rá első blikkre:
kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos