Az utóbbi idők nem legjobb filmje, viszont szerelemes-romantikus filmek közül magasan a számomra legtetszőbb a Her volt. Olyan nagyon egyedi, fura hangulatú, gyönyörű, lágy képi világú, szinte már futurisztikus alkotás ez, aminek cselekménye meglepő módon egyáltalán nem tűnik olyan  távolinak.

Alapsztori annyi, azért ezt elárulhatom, hogy egy élete teljében lévő férfi párkapcsolatba lép egy már  érzelmi intelligenciával is felvértezett szoftverrel. Azért ez a történet első hallásra elég freak, nem? És közben meg mennyire nem az. Először a film során az gondolkodtatott el, hogy milyen gyorsan sikerült alkalmazkodnom ehhez a világhoz. Ez a felismerés először (meg másodszorra is) bevallom, elég ijesztő hatással volt rám. Ember-szoftver páros, olyan rideg-szomi egyvelegnek tűnt elsőre. Aztán meg egyáltalán nem. A tárgyakhoz való kötődés teljesen hétköznapi dolog, ennél nagyobb érzelmi kapcsolódás is simán előfordul, ahogy csinosítgatjuk laptopunkat, vagy ahogy appokkal tesszük személyre szabottan létszükséggé telefonjainkat. Az út már épül. Szóval ez a felismerés hamar megtörténik a film nézése közben.

Aztán belátjuk, miért is lenne ez baj. Mindenki azt szeretné, hogy kényelmes, tökéletes élete legyen, és ezek az informatikai eszközök erre lettek kitalálva, még jó, hogy élünk vele, kell is. Ehhez képest jelent csavart a filmben a piaci rést betöltő EQ-s szoftver, ami már a társ szerepet is betölteni képes az emberek életében. És még jó, hogy erre is szükség van, különben nem használná senki. Így jöhet létre ez a kapcsolat is a főhőst eszméletlenül jól játszó Joaquin Phoenix és Scarlett Johansson hangja közt.

Mégse higgye senki, hogy ez a film a társadalomtól elhidegült, emberi kapcsolatokból kiábrándult lélek, vagy éppen a "vigyázat! a modern világ technikai eszközei már az emberi kapcsolatokat is felemészti" prevenciós üzenetét szeretné közvetíteni. Szerintem sokkal inkább mutatja be az emberek társra való elemi vágyakozását és ezzel párhuzamosan a világ természetes változását, teszi ezt kifejezetten nyugtatóan. A változás pedig nem ördögtől való dolog. A természet pedig mindig rendet tesz, nyugvó pontra tér, a következő változás erejéig, és ez így jó. 

Ami még meglepetés erejével hatott rám, az a felismerés, hogy mennyire nem a szerelmet központi témaként, cselekményként, végcélként  kezelő filmek szólnak igazán a szerelemről. Azok sokkal inkább az adott főszereplőkről mutatnak képet a szerelmen keresztül. Míg az ilyen típusú filmben, ahol a hangsúly a személyen van, nem pedig a romantikus cselekményen, mennyivel több lehetőséget nyújt a szerelem tényleges megismerésére.

Ez egy igazán szép film érzésekről, kapcsolatokról és legfőképpen a szerelemről.

Kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos