Vannak olyan sorozatok, amiket szeretni lehet, de azért igazán rajongani nem értük szoktunk. Ha ezek közül kivesszük a családi sorozatokat, és fókuszálunk a romantikus témákra, akkor rajzolódik ki előttünk a bájos sorozatok csoportja. Előnyük, hogy szinte bármikor megnézhetőek, hoznak egy elvárt szórakoztató szintet, és habár főként a női közönséget célozzák, valamiért mégis mindenki szívéhez közel tudnak kerülni. Amellett, hogy gyakran a szituációs humor is jellemzi, mégis a legkardinálisabb bennük, hogy tartalmukat nem az izgalmas történetvezetés, vagy ezek a poénok, hanem a romantikus jegyek ékesítik, legalább egy szereplőjét elbűvölőnek, cukinak tartjuk, és fáradhatatlanul drukkolunk neki, hogy legalább legvégül a jó társat válassza, és hogy csakis szuper dolgok történjenek vele. Azért általában ezekre a karakterekre rá is fér a szorítás kétbalkezességük, ügyetlenségük, gyenge ítélőképességük és esendőségük miatt.
Az ilyen bájos sorozatokról nekem (különleges esetek kivételével, ld: pilot, utolsó epizód) nehezemre esne egy teljes posztot külön-külön írni, egy gyűjtést viszont megérdemelnek. Íme tehát egy lista a teljesség igénye nélkül, szubjektívan, nem feltétlenül rajongói hangnemben.
A kezdetek - Gilmore Girls - Szívek szállodája
Talán az első igazi találkozásom ezzel a sorozattípussal a Szívek szállodája volt. Rajongani mondjuk sosem tudtam érte, de tetszett a légköre, a családi szálak bonyodalmassága, nomeg a Luke és Lorelei-é. Egyben viszont ez volt az a sorozat is, amit betegség esetén sosem bírtam nézni, félálomban hallgatni, mert a lázam azonnal felszökött a rengeteg beszédtől, és nyugtathatatlanul ideges lettem tőle. A rengeteg beszéd egyébként a legmegosztóbb és egyben legmarkánsabb eszköze is volt a Gilmore Girlsnek, ezek a frappáns, szókimondó párbeszédek védjegyeikké is váltak. Viszont biztosra veszem, hogy a legtöbb férfit ki lehet(ett) velük kergetni a világból.
Kategóriám rá:
kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos
Bájos sorozat bájos mellékszereplőkkel - Men in Trees - A férfi fán terem
Ez volt az első olyan bájos sorozat, amit tényleg tudtam kedvelni. Sőt mi több, még betegen is nézhetőnek bizonyult, legalább is az első évada. Ez a nagyvárosból vidékre költözés (illetve versa) a múltbéli csalódás elől meneküléssel karöltve a bájos sorozatok igazi alapköveinek számítanak. A Men in Trees első évadában ezt a klisén alapuló történetet, szemben a Hart of Dixie műviességével (ld. 2 bekezdéssel lejjebb), sikerült kellően viccessé és elragadóvá tenni. Ennek egyik, lényegi oka, hogy ebben a sorozatban a mellékszereplők karakterei is felépítettek, és a játéktér aktív részesei. Így nem arra használták őket, hogy sorozatdíszletként betöltsék velük a színtereket, vagy hogy ad hoc kitöltsék velük a főszereplők szerelmi civódásán felül megmaradt, üres meneteket. A második évadra sajnos az arányokat elveszítették, a történet is inkább céltalanul csavarodott össze-vissza. Mintha csak egy évaddal számoltak volna alapból. De egy valóban jó és bájos évad tényleg összejött.
Kategóriám rá (csak az első évad végéig):
kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos
Egy újonc romantikus, topmodelles báj - Manhattan Love Story
Hangsúlyozva, hogy 2 rész alapján mondok most véleményt, de ez a sorozat tényleg nagyon bájos. Igazi tankönyvi példája a bájos sorozatoknak. A főhősnő karaktere egyszerre maxolja ki a tündéri és szerencsétlen személyiségjegyeket is, saját kis szerencsétlenségünk felnagyított kivetüléseként mégis szerethető. A mellékszereplőkkel kapcsolatban már nem ilyen szerethető a helyzet. Ennek tudatában ért igazán meglepően a felismerés, hogy mennyire megörültem múlt héten, hogy tényleg, már ki is kijött a következő rész. Külön cuki, hogy a két főszereplő az életben is egy párt alkot. Pilot kritika itt.
Kategóriám rá:
kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos
Egy kisközségnyi bájosság - Hart of Dixie
Vélhetően ennél a sorozatnál csakis az amerikai nézők garantálják évről évre berendelést. Nem hinném, hogy bárki is tűkön ülve várná, hogy végül Zoe kivel fog összejönni, hogy járásosítják-e Bluebellt a szomszéd településsel, vagy hogy Wandáék végül alpakákat tenyésztenek-e vagy sem. Viszont nagyon is hiteles kép, hogy a nézők tényleg szeretik ezeket a karaktereket, ezt a kreált közeget, közösséget, lelküknek pedig jól esnek ezek a kisvárosi csodák. Talán ezért is mindegy, hogy a középjó-tökéletes skálán belül hogy alakulnak az események (rosszabbul úgysem fognak). És habár a harmadik évad a kelleténél jobban céltalankodott, azért egészében nézve, ha a 4. évadban ezt is folytatnák, akkor sem hinném, hogy a célközönség csalódottan elpártolna.
Kategóriám rá:
kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos
A szabályt erősítő kivétel - Red Band Society
Habár a bájos sorozatok egyik fő jellemzője, hogy nem igazán fontos a történetvezetés, azért akár necc is lehetne a Red Band Societyt ide sorolni, mégsem maradhat ki ez a halálos betegségekkel küzdő fiatalok életéről szóló sorozat, hiszen igazán, nagyon is bájos (másfél rész megnézetele után). Sőt, szinte minden bájos ebben a sorozatban, persze nem a cuki értelemben: a narráció, a karakterek, a küzdés, a csalódások, a barátságok, a szerelmek. És habár minőségben is nagyon rendben van, mégsem valószínű, hogy folytatnám a nézését, ugyanis kicsit korosnak érzem magam hozzá. Pilot kritka itt.
Kategóriám rá:
kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos
A 80-as évek nagyon színes tini bája - The Carrie Diaries/ Carrie naplója
A készítők és a sorozat főszereplője sem volt könnyű helyzetben a nagy előd, a Szex és New York miatt. Nem egyezett a két sorozat célcsoportja, mégis azért valami kontinuitásra törekedni kellett, és úgy kellett érdekes történetet kreálni, hogy a szerelmi szálak kimenetele csak egyféle lehetett, Carrie tinikorának eredetsztoriként való bemutatása meg - a karakter potenciális mélysége miatt - nyilván értelme nincsen kategória. Ebből a többszörösen hátrányos helyzetből sikerült mégis egy roppant bájos sztorit kikerekíteni, miközben a remek zenei és kosztüm válogatással megtámogatva a 80-as évekről és a Városról is színes képet festettek. Hiába sikerült sztoriban és megvalósításban is jót alkotni, hiába volt AnnaSophia Robb egyértelműen maga a báj (a kiejtése is iszonyat cuki volt), ahelyett hogy - ha már a múltat megváltoztatni nem tudják - legalább a második Szex és NY filmet sztornózták volna, sajnos végül a sorozatban érkezett meg a 2. évad végén a kaszás.
Kategóriám rá:
kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos
Kórházas báj Meryl Streep lányával - Emily Owens MD
Ennél a sorozatnál, annyi bőven mérföldekkel rosszabbakat nem kaszálnak el, ráadásul az Emily Owens jó sorozatnak indult, és nagyon szeretni való volt. Mamie Gummer tündérien hozta a szerelmi életében szerencsétlenkedő, de roppant kedves orvost. A belső-monologizáló narráció jól működött, a pozitív-negatív tulajdonságokat ügyesen osztották el a karakterek között, a szerelmi szálért is bőven lehetett izgulni, szóval nem lehetett nem szeretni. Mégis, 13 rész után elkaszálták. Így már csak abban reménykedek, hogy a jövőre induló Backstorm nyomozós sorozata előtt, Mamie Gummer még legalább egy-két rész erejéig visszatér a Good Wifeba remekelni.
Kategóriám rá:
kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos
Én már pontoztam, most ti jöttök!
