Mostanában elég sok sorozatba kezdtem bele, többségükkel még sikerült is kellemesen múlatni az időt, de mindegyiknél éreztem, hogy valami azért hibádzik. És ez az Atlanta első epizódjának kb. 10. percében és egyben a 3-4. my niggazás után visszavonhatatlanul tudatosult bennem, arcomra csalva egy, naezaz mosolyt. Mert oké a szórakozás, meg a kíváncsiság, de igazából végig ki voltam éhezve a valódi minőségre.

Day&dream

Amikor egy sorozatnál úgy érzem, hogy a karakterek a játékidőn kívül is elevenen léteznének, amikor a nem lineáris és még csak nem is egyenletesen haladó történetvezetés ellenére megindokolhatatlanul, de érzem a tökéletes bizodalmat az író(k), rendező(k) felé, mert valamiért egyértelmű számomra, hogy itt nem (csak) a honnan hova haladunk a lényeg (jó persze az is), hanem az utazás és az útitársak, amikor ennyire pillanatok alatt belerázódom egy sorozat stílusába, világába, és a földrajzi és a jelen esetben nagyon is jelentős kulturális és etnikai különbözőségek ellenére otthon érzem magam benne, amikor nem érzem a szándékoltságot és izzadtságszagú törekvést, na akkor ott teljesen minőség van! Ahogy az Atlanta esetében is.

Ez már a második olyan show, amit egy korábbi sitcom szereplője kreált, főszerepelt, rendezett és írt, és eddig mindkettő nagyon jó kritikákat kapott, nekem pedig baromi nagy kedvencek. Az első: az ex-Parks and Recreation-ös Asis Azari Emmy díjazott és Golden Globe jelölt Master of None-ja (imdb 8,2), és most az ex-Communitys Donald Glover bontott formát, vagyis inkább hozott színt (tudom, a fekete nem szín) a sorozatok világába az Atlantával (imdb 8,8).

Történetét nézve, nehéz érdekeset mondani, mert nem különösebben izgalmas: Earn és uncsitesója, a befutás előtt álló rapper, Paperboi bandázgatását, túlélési és felkapaszkodási stratégiáit látjuk a dramedy műfaji keretein belül. Nem elhanyagolható információ még, hogy viszontagságos útjukat/útkeresésüket támogatva kíséri a sorozat legjobb karaktere, barátjuk Darius.  De hogy az Atlanta atyja, Donald Glovert idézzem: az Atlanta lesz a rapperek Twin Peaks-e.

A sztorival ellentétben a sorozat lényege sokkal inkább, hogy nagyon igazi, vicces és remekül megírt. Amiért pedig külön hálát érdemel, hogy végre ráirányította a figyelmet arra, hogy mennyire indokolatlan és sértő, hogy buta félelmekből (nézői szám) a mai napig méltánytalanul alulreprezentált a fekete karakterek száma a mozgóképes világból. Az Atlanta ékes példája annak, hogy mégis black is the new black.

Kategóriám rá 4 megtekintett rész után:

kötelező - ajánlott  - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos