Kevés film rendelkezik 100%-os imdb-s metascoreral, ahogy nincs is még egy film, amit ennyi éven át és így forgattak volna. Bár nem nagyon tudtam, mit várhatok, őszintén szorítottam neki. Furcsa mód, még el sem kezdődött a vetítés, már meg is szállt a nyugtató bizakodás. És nem is hiába.
Írásom legfontosabb üzenete, hogy aki még nem látta a Boyhoodot, saját érdekében azonnal pótolja! Még véletlenül se riasszon el senkit se a film hossza (165 perc), mert minden pillanatát határozottan élvezni fogja. Én speciel még órákig tudtam volna nézni.
Tanácsomat a következő spoilermentes infókkal tudom alátámasztani: először is kifejezetten hálás vagyok, hogy részesültem ennek a hosszú munkának a gyümölcsében, ami nem szokványos moziélmény. Elvarázsolt, többször meghatott és elképesztően feltöltött pozitív érzelmekkel és energiával. Hiszen a Boyhoodnak egyértelműen lelke van, ami eszenciája volt a film éveken átívelő egységének.
Alapból elképzelni sem tudtam, hogy az autentikus hitelességen kívül miért is jó, hogy együtt érnek a történettel maguk a szereplők és a készítők is. Megvallom, még attól is tartottam kicsit, hogy ez valami elvont művészetfilozófiai vállalás, ami leginkább a művészetnek és a kritikusoknak szól, nem pedig nekünk, mezei nézőknek. De nagyon hamar kitisztult a kép. A hitelesség enélkül is működött volna. Minden életszakasz bemutatásához nagyon jellemző, de véletlenül se sablonos pillanatokat választottak. A színészek képességei is garantálták a hitelességet. És hogy akkor mire fel mégis a 12 év? Mert attól működik az igazi varázslat.
A rengeteg törődés, az idő, a színészek karaktereikkel párhuzamos felnövésük, illetve az, hogy nem kellett eljátszani a változást, ez mind létrehozta azt, hogy Mason sráckorának végül úgy lettünk szemtanúi, mintha valódi családi videókat nézhetnénk. Ami sokkal intimebb, mint elsőre gondolnánk. Először csak bevonódunk ebbe a világba, aztán észrevesszük az eseményekben a saját életünk, felcseperedésünk reflekcióit, a szereplők változásaiban saját változásunkat látjuk, és néha már olyan érzésünk is van, mintha mi is valahogy belekeveredtünk volna a történetbe. És ez tényleg így lesz. Nagyon szeretem az olyan filmeket, amiknek élvezetéhez öntudatlanul is saját élményeimmel járulok hozzá, ahogy azok a filmek történeteikkel előhívják, aktiválják saját történetemet. Ahogy a Boyhoodban a fiatalságomat, a saját és környezetem változását és az időmúlásának lenyomatait.
Az idő pedig nagyon relatív. Itt a valós idő miatt még fajsúlyosabban tapasztaljuk, hogy rohan el 12 év kevesebb mint 3 óra alatt. Vele együtt ebben a majdnem 3 órában pedig bájosan és meghitten bemutatva a szereplőkön keresztül kicsit a saját 12 évünk is.Tényleg nagyon gyorsan múlik az idő.
kategóriám rá egyértelműen:
kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos
