Ha valamit vártam, hát az OITNB visszatérését biztosan. Aztán már leginkább csak azt, hogy véget érjen. Mi vezetett idáig? Mi hiányzott az új évadból? Mitől lehetett volna ezerszer jobb? Van pár tippem.

Az első évad erősen kezdett, egyedi és nagyon fekete hangvételű volt, és izgalmas témát feszegetett. Tetszett. Aztán jött a még jobb második évad, amit azért imádtam, és amiért már rajongtam is, mert - többek közt - sokat visszavettek az idegesítően egoista Piper karakteréből (nyilván volt itt önkritika rendesen, hisz ugye Piper Chapman igazából Piper Kerman a sorozat írója, producere), cserébe sokkal nagyobb teret adtak a többi rabnak, és legnagyobb örömömre az őröknek. És habár a Vee-s szál nem tartozott a kedvenceim közé, mégis feszültségben és izgalmakban, de leginkább karakterekben kifejezetten erőset alkottak. Így lett annyira nagyon szuper a második évad. Aztán jött az ötletekben, változtatásokban gazdag 3. évad, ami ha olyan lett volna, mint az első, anyák napi rész, akkor ez az évad lett volna a legeslegkirályabb ezidáig. Szóval lett volna minta, megvoltak a gyökerek, csak hát nem ebbe az irányba haladtak, hanem a változások felé - nem következményektől mentesen.

Leginkább úgy tudom bemutatni, mi történt az Orange is the New Black 3. évadában, ha párhuzamot vonok a szakszervezetbe tömörült őrök és magam között. Ahogy jött az évad során a külsős szál és a nagy börtönátszervezés, pont úgy kezdték félteni munkahelyüket a régi őrök, ahogy én is kezdtem félteni rajongói, később pedig már néző szerepemet is. Mégis bízva a történet vezetőiben (ahogy az őrök Caputoban) kitartottam a végletekig, habár éreztem vesztemet, hiszen másfél hete halogattam az évadzárózást, aztán a zárórész alatt a sztrájkolókhoz hasonlóan én is legszívesebben távozóra fogtam volna a dolgot. 

Miben lett volna potenciál? Crazy Eyes posztmodern sci fi drámájában, a bugyis bizniszben, Healy szerencsétlen bizalom körében, Lorna szerelmi kalandjaiban, Pennsatucky bármely mozdulatában és pillantásában, a latino családmodellben, a leszbikusok világhatalomra törésében, a pszichodráma kurzusban, erőszakban, szerelemben, elfuserált, félrement élettörténetekben, drámában. Tehát lényegében mindenből ki lehetett volna hozni valami izgalmasat, meg gondolom Pipernek is kell, hogy legyen még egy-két izgi true sztorija. Ehelyett, Nicky távozásával az én érdeklődésem is távozni kényszerült.

Eltértek a bevált receptől, a változtatásokkal pedig egyértelműen kárt okoztak: sablonosak voltak a kitekintő történetek, hiányzott belőlük az igazi és szívhez szóló dráma, a benti, több szálon futó eseményeket nem sikerült keretbe foglalni, szétesett a történetmesélés, a nagy változás útján lépdelve célt és irányt vesztve ellaposodott ez a remek sorozat. A régi, imádott karakterek mellett megjelentek az újak, akik nem jók és nem is igazán érdekesek, cserébe sokan vannak. Ettől pedig mindenki még mellékebb szereplő lett, szám szerint ráadásul rengetegen. A mennyiség meg a minőség rovására ment. Értékes játékidő ment el és valószínűleg nem a feleseleges energiából áldoztak be a szervezeti, bürokratikus problémák bemutatására (ami pedig kisebb mennyiségben természetesen érdekes is lett volna), nem volt egység sem bent a börtönben, sem a történeten belül, sem az egész évadban, idővel pedig minden ellaposodott és színét vesztette. De történt még rosszabb, ami felett egyszerűen csak értetlenül állok, és amire nem hiszem, hogy lehetséges épkézláb magyarázatot adni: hova tűntek a jó zenék? Kit zavartak, vagy ki feledkezett meg róluk? 

Jómagam még ha nem is true detective-nyit, de nagyot csalódtam, és nagyon váratlanul. Amit pedig még a második évadzárás után nem gondoltam volna, de a negyedik évadnak már csak egy esélyt adok.

(Index felületén nem látszik, de itt van egy szavazás, arról, nektek melyik évad tetszett  legjobban. Blogon látható és szavazható)

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de az én kategóriám rá:

kötelező - ajánlott  - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos