Vizuális élményeim tárháza

Na Mit Láttam

Felperzselt föld (Incendies) - Film

2013. november 09. - pourushka

Huh, hát ez a film nem nevezhető  könnyedebb lélegzetvételű családi drámának, és bár ezzel tisztában voltam előre, bevallom, így is jócskán felülteljesített az elvárásokon. Nehéz volt, és rohadt nehéz is akart lenni.

A Felperzselt föld egy gyönyörű képi világba csomagolt elborzasztó családi történet tragédiák sorával terhelve. A kiindulási helyzet: Nawal két gyermeke azt a feladatot kapja anyjuk utolsó akarataként, hogy keressék fel sosem ismert apjukat és bátyjukat, illetve adjanak át számukra egy-egy levelet. A testvérpár szinte pont annyit tud Nawalról, mint mi nézők, így hasonló erővel hatnak rájuk és ránk is az idő és nyomozás során felbukkanó információ törmelékek. A párhuzamos történetvezetés nagyon élvezetessé teszi a nyomozást, egyszer a múltból a jelen felé az anya szempontjából, közben pedig a jelenből a múlt felé haladva a gyermekek szempontjából is láthatjuk, ahogyan az anya és közvetetten a gyerekek saját sorsát befolyásoló események kirajzolódnak, és ahogyan fény derül a keresett személyek kilétére.

incendies.jpg

Annak megkérdőjelezhetősége, hogy az anya végakarata: azaz a múlt teljes felégetése mennyiben volt jogos és szükségszerű, a film utolsó fél órájában már hangosan kattogó gondolattá válik az összes néző fejében. Bennem kb. mostanra (egy másfél óra múltán) csitult alább ez az érzés. Igazat nem tudnék neki adni, de hogy ez a lényeg, hogy nem is kell. Az anya múltjának megismerése megérteti azt is, hogy nem tudhatjuk és sose akarjuk tudni, hogy milyen emberré formálta őt a sors, hogy - ahogyan ő is mondja - ő milyennek látja a valóságot Örüljünk, hogy nekünk nagy beleérző képesség szükségeltetik ezen sorsfordító események átéléséhez, nem pedig az azonosság érzete. És bár elég empatikusnak gondolom magamat, még így is inkább egyfajta áthidalhatatlan távolságból és tiszteletből elfogadó, nem pedig beleérző attitűddel tudtam viseltetni a szereplők sorsa iránt.

Nem gondolom, hogy ez a film mindenkinek való lenne, sőt még talán nekem valónak se találom. Mély, fájdalmas de egyben nagyon szép is. Amit át képes adni az az, hogy egy ember igazi megismerése igazi csodákat rejthet, viszont arra is érdemes felkészülni, hogy minden titok feloldása visszafordíthatatlan, és nem feltétlenül jár együtt megkönnyebbüléssel

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://namitlattam.blog.hu/api/trackback/id/tr265622145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása