Fú, nagyon jó volt... A The Killing mostani évadában megint lehetett borzongani, félni, megriadni és sikeresen elkeseredni a világtól. Az előző két évadhoz méltóan a 3. évad képi világa, története és karakterei mind elképesztően behúzósra sikeredtek. Hétről hétre indulatoktól felhevülve vártam a jobbnál jobb és befordítóbb epizódokat. És ezeket általában nemcsak, hogy minőségi elvárásoknak megfelelően meg is kaptam, hanem egészen az évadzáróig sikeresen tovább is fűtötték bennem az évad során kialakított izgalom és félelem fortyogó, depresszív elegyét. Összességében pedig egy majdnem hibátlan évadot kaptam rajongásomért cserébe. Viszont csak majdnem.

Ennek okát pedig nehéz sajnálni. Ugyanis az történt, hogy a történetmesélés során a remekebbnél remekebb epizódok előrehaladtával a készítők addig fokozták izgalmakat, hogy végül olyan magasra tették az innentől már (a szigorú néző számára) elvárt színvonalat, amit sajnos az évadzáró már nem tudott megütni. Egyszerűen túl jók voltak az epizódok az évadzáróhoz képest. Pedig a maga nemében és méltóan a sorozat eddigi lezárásaihoz elég sötét és beteges csavarral zártak idén is.

Ettől függetlenül viszont elvitathatatlan marad, hogy a sorozat 3. évada egészében nézve nagyon minőségi, csavarokban és borzongásban gazdag történetet hozott. Megkaptuk azt, amit az évadkezdő írásomban vizionáltam: a megvezetést, azt hogy izgalmas legyen a sorozatgyilkos kilétén morfondírozni, a nyomozás pedig jó pár hideg rázós illetve gyomorforgató pillanatot tartogatott. Emellett pedig a szociális jóérzésünket folyamatosan provokáló és egyidejűleg veszett jó történet nem kevés nehezen megfejthető karakterrel ismertetett meg bennünket. Élvezet volt fejtegetni őket is.

Az évadzáró végére Holder és természetesen maga a színész, Joel Kinnaman még nagyobb kedvencem lett. Ami viszont ennél is nagyobb hatással volt rám, az a Ray Sewardot játszó Peter Sarsgaard színészi teljesítménye. Felkavaró és döbbenetesen jó volt, egyszerűen hibátlan alakítást nyújtott. Ha van igazság, akkor ezért a szerepéért még díjat fog kapni!

Ha az epizódok simán nagyon jók lettek volna, akkor nem lógott volna ki a sorból az évadzáró rész sem. De így sincs ok a panaszra. Árulkodó, ha azt mondom, hogy az évad befejezése után azt kívántam, bárcsak hirtelen elfelejteném a történteket, hogy így újra végigizgulhassam a harmadik évad eseményeit. Fú, nagyon jó volt ...

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Ha tetszett, jöhet a like!

Update 4. félévadzáró és 4. évadzáró

Ez alatt az évad alatt a sorozat végre rátalált a saját hangjára, és szerencsére ki is tartott mellette. Eltűnt az erőlködés, a görcsösség. Hiszen elkezdtek nem a nézőszámmal foglalkozni, és feladták, hogy mindenkinek megfeleljenek, így sikerült visszatalálniuk önmagukhoz. Nézők szempontjából ez annyit jelent, hogy újra lehet élvezni a Cougar Townt!

Ebben a sorozatban a szereplők tahók, buták, nincsenek tekintettel senkire, ezek kompenzálására viszont nem nagyon rendelkeznek kimagaslóan jó vagy érdekes tulajdonságokkal. Könnyen belátható, hogy ez nem mindenki számára elég vonzóerő a sorozat követésére. Na és pont ezért volt olyan jó ez az évad, hiszen ezzel a ténnyel a készítők is szembe tudtak nézni, és végre azoknak készítették a részeket, akiket ezek a karakterek amúgy is érdekeltek.

Az évad állandó elemei voltak a suttyó viccek, a borok, a szánalmas problémák, a borok, az arcpirító tudatlanság, a borok, az intimitást és a magánélet szentségét egyáltalán nem ismerő kapcsolatok, ja és természetesen a borok és Big Carl. Azt nem mondom, hogy rengeteg poént vissza tudnék mondani a 4. évadból (kivétel Grayson clinteastwoodozását). Azt viszont igen, hogy a kellemes szórakozás emléke mellett az a beismerés is bennem maradt az évad végére, hogy azért ebben a nagy kendőzetlen tahóságban, amit ezek a szereplők teljes mellszélességgel vállalnak, nem is olyan nehéz önmagunk kínos hiányosságaira, fel nem vállalt cikiségeire néha ráismerni.

Nekem bejött ez az évad. Azoknak pedig, akiknek elsőre tetszett a sorozat, csak időközben feladták a nézését, azoknak azt tanácsolom, hogy térjenek vissza a Cougar Townhoz már a 4. évaddal. És lesz 5. is!!

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Like, ha tetszett!

Eddig 3 részt sikerült abszolválnom a Ray Donovanből, de már az első 5 perc után nyilvánvaló volt, hogy szeretni fogom. És szeretem is. A színészgárdát remekül összeválogatták, nem csak a történet, hanem a karakterek is veszett jók.

Sztori: Hamar kiderül, hogy a Donovan család tagjai nem születtek túl szerencsés csillagzat alatt. Egyrészről cipelik a közös családi keresztet, emellett pedig tűrik a sors által nekik szánt további válogatott terheket. A csodálatos Donovan fiúk közelebbről: Terry, a Parkinson-kóros box edző, Bunchy, akit gyermekkorában molesztált egy pap, jelenleg pedig alkohol és/vagy drogfüggő, illetve a címszereplő Ray (Liev Schreiber, aki számomra nem tűnt kézenfekvő választásnak, pedig nagyon stimmel), aki első blikkre mintha, de csak mintha jóval kiegyensúlyozottabb lenne, mint a testvérei, egyébként meg valószínűleg egy két lábon járó időzített bomba. A történet színes része, hogy Ray a kenyérre valót gazdag emberek életének egyengetésével és botránytalanításával keresi. Hozzá kell tenni, a dolgát nagyon meggyőzően végzi. A családfa ezen szelete a sorozat nyitóképe.

Ide tart ki- és elkerülhetetlenül a genetika csúcsa, a hőn utált apjuk, az eddig hibátlan választásnak tűnő Jon Voight, aki pechükre hamarabbi eltávot kapott a böriből, és akinek eltökélt szándéka, - és nyilvánvalóan még eltökéltebb hátsószándéka - csatlakozni a családja amúgy sem zökkenőmentes életéhez. 

Ezt a családi sztorit egészíti ki, illetve annak komor színezetét dobja fel, Ray megoldásra váró munkaügyei, emellett pedig a múltból gyorsuló sebességgel arcukba csapódó titkok özöne. A történetmesélés tempója nagyon feszes és élvezetes, a sajátságos humor pedig nekem nagyon bejön. Az epizód- és mellékszereplők egyaránt erősek, aktuális kedvencem az agyban gyenge mozisztárt játszó Austin Nichols.

Az amerikai nézettség egyre csak nő, sőt már tudnivaló, hogy a 2. évadot is berendelték. Tehát sok jel mutat arra, hogy nem csak nekem jön be ennyire ez a sorozat. Így nem hinném, hogy elhamarkodnám a besorolást. Tessék nézni!

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Ha meghoztam a kedvet, jöhet a megosztás és a like is!

Mintha tegnap kezdődött volna a rég várt 6. évad, és már véget is ért. Lényegében nem sok minden történt, mármint ilyen eget verő dolgok nem voltak, természetesen nem például a Martin Luther King ellen elkövetett merényletre gondolok. Az évad során annyi történt, hogy valaki süllyedni kezdett, másoknak pedig sikerült a víz felszínén maradniuk, illetve mint tudjuk, akadt olyan is, akit a cápák faltak fel. Ezenkívül pedig egy apró kis szelettel bővültek ismereteink Don Draper életét és múltját illetően.

Én minden percét imádtam, és akár egész éven át tudtam volna a megunás veszélye nélkül nézni tovább a sorozatot. Egyedül ettől a Ben Benson gyerektől rázott a hideg folyamatosan. Már az első jeleneténél nyilvánvaló volt, hogy vele még nagy bajok lesznek. Viszont úgy tűnik, ez a bomba egy kicsit még megvárat minket a robbanással.

Kíváncsi vagyok, hogyan fognak elrendeződni a dolgok, ki, hol és kivel kezdi majd a 7. évadot. Elvonón, Kaliforniában, esetleg Los Angelesben, vagy New Yorkban, régi vagy új családdal, esetleg egyedül, de boldogan vagy végtelenül magányosan. Lehet, hogy ezek az alternatívák nem tűnnek olyan érdekesnek, de a Mad Men karaktereit kedvelők számára ezek valóban izgalmas kérdések.

Az évad brilliáns volt, a sztori remek, a színvonal továbbra is nagyon magasan maradt. Így hát számomra nem meglepetésként maradt a kedvenc sorozatom, amiről kevés emberrel tudok beszélni. A türelmetlen visszaszámolás pedig ezennel újraindul a 7. évadig.

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Ha tetszett, jöhet a like :)

Nem értem, hogy miért A búra alatt a cím, ha nem így kell helyesen írni. És rendre a könyv borítóján is így szerepel. De nem érdekel, számomra A bura alatt a sorozat és a könyv címe, és kész. Lehet bátran követni!

Stephen King azonos című, nálunk 2 kötetben megjelent regénye adja az alapsztorit (könyvről kritika például itt). Elég sok helyen belefutottam a promójába, a plakát pedig egyenesen tetszett, így az egyik üres órámban bepróbáltam a sorozatot. Bevallom, döntésemet már közben megbántam.

Egy részről ugye ne nézzen sci fit, aki nem szereti. Én pedig nem szeretem. És ne nézzünk se filmet, se sorozatot, ami Stephen King írásán alapszik, ha annyira nem vagyunk oda érte (persze azért van kivétel). Mégse hinném, hogy ez lett volna a legnagyobb baj a résszel. Kelletlen volt az egész epizód. A színészek se ejtettek ámulatba, pedig a Breaking Bad-es Dean Morris is tagja a szereplőgárdának. Sőt abban sem segítettek, hogy legalább a játékidő alatt higgyek a sorozat világának létezésében. Pedig az sem lett volna ördögtől való elvárás.

Szedett vedett volt a rész. Ugyan nem próbaolvasásos, de nem is végső felvételre szánt színészi játékot tapasztaltam, és a helyzeten sajnos a dialógusok sem segítettek. A képi világtól is bőven több lett volna elvárható. A félbevágott tehén látványa például kifejezetten hergelt. Ha most tényleg így néz ki egy kettéhasított tehén, mert feltételezem, hogy csak nem mutatnak annál gagyibbat, akkor lehet jobb választás lett volna valami ütősebb dolog/állat keresztmetszetét mutatni a helyzet komolyságát példázva. Rossz amikor a csalódástól és nem pedig az izgalom hevében borzad el az ember. Pedig úgy ültem le nézni, hogy elég motivált voltam okok és következmények befogadására. Hiába...

Az ízlésvilágomból eredő ellenérzések kompenzálása után, és főként, vagy inkább kizárólag a sci fi rajongókra gondolva

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Ha tetszett, ne fukarkodj, nyomj egy like-ot!

Szomorú tény, de innentől csupán már csak 12 epizódnyi esemény vár ránk kedvenc sorozatunkból. Nem igazán tűnik ez a mennyiség soknak, főleg hogy még évekig tudnám nézni a sorozatot. Éppen ezért remélem, hogy ügyesen osztják majd be az elkövetkező részek minden egyes percét.

Az első rész ismeretében ez a záróévad nélkülözni fogja a felesleges köröket, és rögtön beránt minket az események sűrűjébe. Mondjuk mintha minden évad hasonlóan kezdődött volna, aztán az erős felütést követően 8 részen át kissé visszafogták az események pörgését, és inkább arra játszottak, hogy az őrületig fokozták a feszültséget, és élezték a kínosnál kínosabb szituációkat, majd legfeljebb az utolsó 2-3 részben ledarálták a főbb problémákat. Ebben az évadban azt tippelem, hogy az eddigi bevált hagyománnyal szakítani fognak, és ez a darálás az összes részben fókuszált szerepet kap majd. Az előző hét évad úgyis gondoskodott elég megoldandó helyzetről.

Évek és évadok óta a Dexter cselekménye a kikerülhetetlen vég felé tart. Nem akarok jósolgatni, de kétlem, hogy sok olyan néző van, aki el tudna képzelni valami megnyugtató, happy endes lezárást. Persze én simán kiegyeznék egy Lumen és Dexter kéz a kézben elsétál a naplementébe záróképpel, de erre nem látok sok esélyt. Valószínűleg mindenki legnagyobb szerencséjére. Gyanítom, hogy itt sokkal inkább valami brutális lezárással fogunk szembetalálkozni, de hát évek óta erre készítenek fel minket.

A kezdeti koncepciós kedvelhető sorozatgyilkos karaktere idővel egyre kevésbé társul Dexter szerepéhez. Amióta pedig Debra (aki még sosem volt ennyire szimpatikus, mint a hetedik évad óta) is ismeri féltestvére legsötétebb oldalát, már egyre egyértelműbb, hogy ennek a életformának nem a bűnös lelkek az igazi áldozatai, hanem a vétlen emberek. A hurok meg  folyamatosan egyre szorosabb Dexter nyaka körül. Mivel számára a bűnözők levadászása és a fóliázás utáni óceánba vetése nem csupán múló szeszély, amin egyszer csak felülkerekedhet, vagy amivel fel tud hagyni, illetve Harry szabályait követve sem lehet elkerülni örökké a törvényes igazságszolgáltatást, tehát egyértelmű, hogy üvöltve közeleg a vég! Bárhogy is fog alakulni, kegyetlen kemény szituációk várnak ránk még ebben az évadban. Remélem, hogy remek lesz, méltó a sorozat egészéhez.

Az első rész már így is megajándékozott egy pompás momentummal, a Debra Lopom! típusú fucking password-jével. Szóval csak így, vagy még jobban tovább!

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Ha tetszett, jöhet a like!

Nagyon várós volt már az új évad Killing. Hiányzott már ez a behúzós borzongás, a depresszív, állandóan esős hangulat. Jól esik ez a forró nyári napokon. Mondjuk ehhez egyelőre a forró nyár azért még hibádzik. A készítők részéről viszont szerencsére a tőlük megszokott módon idén is dupla adag élvezettel jutalmazták rajongóikat a türelmes várakozásukért cserébe.

Az biztos, hogy a 3. évad vezérnyomozása az elvárásoknak megfelelően hátborzongató lesz. Megint lehet majd tippelgetni, hogy ki bűnös, ki ártatlan, és hogy milyen ördögi sötét elme áll a gyilkosságok hátterében. Remélem ez az évad is okosan részről részre manipulálja majd a nézőket. Az lenne a legjobb, ha megint egy kiadós tengely körüli, helyben pörgetés után szépen beterelnének minket idén is a zavarosba, ahol a záró részig hagynának szédelegve a vaksötétben bolyongani. Eddigi tapasztalataim alapján bennem ezek az elvárások alakultak ki.

Ehhez képest viszont kicsit döcögősen indult a harmadik évad. Persze új szituáció van, új karakterek, új gyilkosságok, fel kell venni a fonalat, és eközben meg kell küzdeni a régi, megszokott és megkedvelt karakterek hiányával is. Legjobb jóindulatból én legalábbis ezzel próbálom magyarázni az elmaradt robbanást.

A meglebegtetett szálak alapján azért nincs ok panaszra. Az állandó elemek rendben voltak: Holder most is vega és menő, sőt eléggé kigyúrt is, a továbbra is fura Linden pedig bemutatott pár új darabot a kötött pulcsi kollekciójából, és természetesen az eső is esett már. Ezenkívül kaptunk jó pár megosztó karaktert, köztük egy fiúlány szereplőt, akit nagy valószínűség szerint Lisbeth Salanderről/a tetovált lányról mintáztak (és egyébként nőnemű). A sorozatgyilkosság idén is elég beteg, az áldozatok szintén fiatal lányok. Szóval az évad során garantáltan lesz düh és befordulás. De ugye mi ezért és a csavaros, esővel tarkított történetszövésért szeretjük ezt a sorozatot. A dupla részek záróképe - ami egyébként nagyon helyén volt izgalom- és borzongásfaktor szempontjából is - egy lápos erdőszél, na reményeim szerint ide belökve fognak hagyni minket a maradék 10 részben tébolyogni. De jó is lenne...

kategóriám rá egyelőre még csak:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Ha meghozta a kedvet vagy egyetértesz, jöhet a like!

Rajongva néztem az első évad záró epizódját. Minden eddigi aggályom eltűnt, szertefoszlott! A Hannibal egy abszolút minőségi sorozat és tényleg nem csak képi megjelenítés, hanem koncepció szempontjából is. Egyáltalán nem maradt hiányérzetem a rész végeztével. Sőt egész izgatott lettem ismerve az elképzeléseket, miszerint ha minden a terv szerint alakul - többek között nagyobb nézettséget hozna végre a sorozat - akkor ahogy a commenten is megjelent: még további hat évadra számíthatunk. A készítők legalábbis ezzel számolnak. És tudva, hogy ez az évad meddig vitte el a történetet, érdekes belegondolni, hogy még két évadnyi sztori lesz mire eljutnak a Vörös sárkányig. Mi vár még ránk és szerencsétlen Will Grahamre addig?!

Ahogy a címekből összeálló étlapos írásomban spekuláltam, végül csakugyan egy pikáns évadzáró részt kaptunk. És mindenki megkapta, amit várt. Volt lázas álom-ébrenlét egy igazán félelmetes fekete Manson klippes rémülettel megkoronázva, erős volt a lelkizős szál is a könnyeket hullató dr. Lecterrel az élen, volt akció is, krimis izgalommal vegyítve, és ami igazán dicséretes, hogy az ármány mellé szerencsére csak kis szerelemféleséget cseppentettek ebbe a részbe. Az epizód végi Hannibal mimika pedig garantáltan beleégett minden néző retinájába. Cool volt, na.

A sorozat alapötlete miatt folyamatos kétkedés volt bennem. Attól tartottam, hogy megint csak egy újabb bőrt kívánnak lehúzni dr. Lecter sztorijáról, ami persze izgis, meg sokan szeretik, de az nagyon nem mindegy, hogy milyen céllal teszik. Na most már értem a célt, és nekem tetszik.

A sorozat szempontjából nem az a lényegi, mint ami a filmeknél/könyveknél volt. Amikor a Bárányok hallgatnak ment mindenki azon izgult vagy háborgott, hogy úristen, dr. Hannibal Lecter sorozatgyilkos, és jajj, embereket eszik. Ezenkívül pedig azon ámuldoztunk, hogy az FBI milyen pengeéles agymunkával küzd a végtelenül beteg, félelmetes technikájú gyilkosok ellen. Emellett pedig megelégedtünk csupán annyival, hogy főszereplőnként egy motivációt/viselkedési magyarázatot a szánkba rágtak. Természetesen Hannibaléval jól megvárakoztattak minket, filmek tekintetében a negyedik filmig, a Hannibál ébredéséig, míg a könyvek esetében a harmadik, Hannibal kötetig kellett várnunk (megjelenési sorrendet írtam nyilván). Mintha ez "magyarázat" lett volna a sorozat krémje, a motivációk motivációja, a mindennek értelmet adó  és teljes kíváncsiságunkat kielégítő információ. De gondolom, megismerve a titkot, hogy miért is kannibál Hannibal, még nem dőltünk hátra, hogy ja akkor már értem, köszönjük, elég volt.

Na és ezért is teljesen más a sorozat, mert itt nem az az érdekes, hogy ki mit csinált, ugye ezeket kb. tudjuk, hanem a hogyan és nagyon sok, nem szájba rágott miért játssza a főszerepet. A gyilkosságok csak vizuális élmények, leginkább díszletek, bár ettől még nem másodlagos jelentősségűek, de nyilvánvalóan nem a Hannibal filmek/könyvekben megszokott módon: alakítják az eseményeket, hanem sokkal inkább hatásuk kifelé, a néző felé irányul, rá van jelentős képi hatással. Ebben a sorozatban a történés leginkább abban áll, hogy szépen lassan megismerjük a címszereplőt, ahogy cselekedeteivel, mimikájával felfedi magát előttünk. És ez igazán izgalmas!

Biztos akadna még jó pár film a 80-as 90-es vagy esetleg még régebbi évekből, aminek ilyenfajta újrajátszása hasonlóan érdekes játék lenne. Én személy szerint rövid gondolkodás után az Elemi ösztönre lehet kíváncsi lennék. Azt mondjuk nem tudom, hogy a Bates Motel ehhez képest milyen koncepcióval nyúlt az eredeti filmhez (válaszok, ha lehet spoiler nélkül, jöhetnek kommentben). A Hannibal esetében ez az irány mindenképpen ötletes kezdeményezésnek bizonyult.

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Ha tetszett, nyomj egy like-ot!

Már egy korábbi bejegyzésemben elkezdtem fejtegetni milyen elképzelés alapján alakíthatták ki a Hannibal első évadának egyenetlen dinamikájú felépítését, amikor is az epizódcímek segítségével találtam egy lehetséges magyarázatot erre a koncepcióra. Az évad minden részének címe az étkezéshez köthető (szak)kifejezés, eszerint az évad egészére mint egy gondosan kiötlött, ínyenc menüsorra lehet tekinteni. Mivel időközben az összes rész címe ismertté vált, gondoltam itt az ideje az egészet teljességében, egy helyen bemutatni.  

Az első rész, az Aperitif nevéhez hűen meg is hozta az étvágyat a sorozathoz. Ezt követte az Amuse-bouche, ami egy fogás aperitif és előétel között, ebben a részben lényegében számomra pont ennyi is történt. Majd jött a Potage, azaz a leves, aztán a nem is mindenhol leadott 4. rész, az Oeuf, magyarul a tojás. Az ötödik rész címe Coquilles, ami kagylót jelent, ebben az epizódban csinál angyalokat a rossz emberekből az elkövető. Az erős felütés után következő részek számomra sokkal visszafogottabbak, és könnyebben emészthetőek voltak.

Ezután következett a 6. rész, ahonnan végre már nem csak vizuális élvezkedés történt a sorozatban, a dr. Gideon első szökését bemutató, Chesapeake-i hasfelmetszős Entrée, az első (fő)fogás (magyar címe: saslik, ezt inkább nem kommentálom). Ezután jött a Sorbet, a szervkereskedős rész. A sorbet gyümölcsös kása, amit ha nem desszertként szolgálnak fel, akkor két fogás közötti gyomornyugtató fogásként szokták fogyasztani. Ennél a menüsornál nyilvánvaló, hogy még korántsem tartunk az étkezés végénél, így inkább a második jelentés van érvényben. Funkcióját tekintve az ízlelőbimbók semlegesítésére szolgál. A gyomornyugtató nyilván erős kifejezés erre részre, de bennem mindenképpen semlegesítette a régi negatív érzéseket annyira, hogy élvezni tudjam a további részeket és fogásokat.

A 8. rész (az emberekből hangszert készítő gyilkosos) a Fromage - a sajttál. A sajt a kulináris élvezet mellett szájhigiénia szempontjából is fontos szerepet tölt be az étkezés során, mivel magas zsírtartalmának köszönhetően megvédik fogakat a savval szemben. Ezt így nehezen tudom párhuzamba hozni a rész tartalmával, de nem is erőlködöm.

Ezt követte az emberi végtagos totemoszlopos rész, a Trou normand, ami egy normandiai calvados, étkezések felénél szokott lenni, ehhez képest ez a 9. rész a 13-ból. Funkciója szerint lyukat éget a gyomorba, hogy helyet csináljon a következő fogásnak. A rész megnézése közben, de legfőképp a végén tagadhatatlan hogy éreztem valami erős - talán égető - érzést a gyomromban. Aminek helyet csinált a trou normand, az nem más, mint a 10. rész a Buffet Froid, azaz a hidegtál. Az arcokat felismerni képtelen, magát halottnak hívő, Cotard szindrómás lányos rész. Ami számomra nem csupán hideg, sokkal inkább vérfagyasztó volt.

A 11. rész címe: Rôti, egy húsételt, általában ez a második (fő)fogás. Nyilván nem véletlen, hogy az első és a második fogás, azaz a 6. és a 11. epizód is eltérően az évad többi részétől dr. Abel Gideonról illetve a Chesapeake-i hasfelmetszőről szól. Tartalmilag pedig mindkettő az étlaphoz mérten is fajsúlyos darab.

A következő Hannibál adag címe Relevés,a szó jelentése pedig erősen fűszerezett, de jelent ezen kívül számlát is. A francia konyhában és szerintem ez a szándékolt jelentése: a  több, általában 10-12 fogásból  álló lakomák során a hús vagy hal ételt követő fogást nevezik így.  A klasszikus menü szerint viszont a relevés a főfogást viszont megelőzi. De ugyebár ez egy modernebb összeállítás.

A 13., utolsó rész az étkezést záró Savoureux címet kapta. Melléknévként ízletest, ízest jelent. A francia konyha hagyománya szerint pedig fűszeres krémmel megkent apró zsúrszendvics, esetleg pirítós. Akik nem szeretik édes ízzel zárni az étkezést, azok szokták zárófogásként a a savoureux-t választani. Ez alapján egy hiányérzet nélküli, kerek, de izgalmakkal fűszerezett finálét várhatunk, ami szándékosan tartózkodik a kellemes elemektől. Persze a Hannibal esetében végtelenül naiv és badar lenne a menü végére habos desszertet várni. Én szerencsére amúgy sem vagyok édesszájú.

Nyilván tiszta párhuzamokat nem tudok felmutatni a menüsor és az évad tartalma között, de szerintem a címekben megbújó szándékosság tetten érhető és elég izgalmas is. Vicces arra gondolni, hogy ha dr. Lecter kevésbé lenne ilyen kifinomult, akkor az évad címeit simán elképzelhető lett volna, hogy egy jó kis disznótoros szolgáltatja, talán úgy a párhuzamok is magától érthetőbbek lettek volna.

Én nagyon drukkolok a sorozatnak, így

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

UPDATE: a 2. évad japán étlapja is elkészült

Ha tetszett, jöhet a like!