Most már kijelenthető, hogy az előző étlaphoz évadhoz képest is enyhén szólva gyomorforgatóbb, érzékeinkre erőteljesebben ható és kedélyborzolóbb Hannibal második évaddal állunk szemben. Bár a 12 részből 2 még vissza van, azért kijelenthető, hogy egy színvonalában és történetvezetésében sokkal egyenletesebb évadról van szó, mint az előző 13 rész esetében.

Az első évad kiegyensúlyozatlanságát és a részek eltérő sokszínűségét egy bejegyzésemben (Hannibál lakomája) már próbáltam a címekkel párhuzamba állítva értelmezni. És bár ez az évad nem szorul ilyen szempontból magyarázatra, mégis úgy gondolom, érdemes lenne most is foglalkozni egy kicsit a címekkel, és részletesebben megtekinteni Hannibal második étlapját (spoilereket kerülve). Jöjjenek hát akkor a címek.

Tavaly ugye egy kiadós francia menüsort kaptunk kannibálunk ízlésére formálva és általa tálalva. Ehhez képest a címeket átfutva most egy japán menüsor rajzolódik ki előttünk. Azért is tűnik találónak a japán konyha felé fordulás, hiszen ahogy a sorozatról, az utóbbiról is elmondható, hogy kifejezetten részletgazdag és szándékosan látványos. Következésképpen tartalom szempontjából jósolható, hogy az FBI-osok ebben az évadban sem fognak hirtelen felindulásból elkövetett emberölés ügyében nyomozni.

Az első rész címe, maga a menüsor neve is: Kaiseki, egy többfogásos japán vacsora, amit teaszertartásokon/ teavacsorákon szolgálnak fel. Ahol a fogások sorrendjéről a teamester, jelen esetben pedig dr. Hannibal Lecter rendelkezik. Eredetileg a kaiseki azt jelenti: kő a mellkason. A szerzetesek aszkéta életformájuk miatt, régen melegített követ nyomtak a mellkasukhoz, hogy ezáltal nyomják el az éhségüket. Innen ered az elnevezés. Itt ez a szokás mint bosszúéhség, illetve az éhezik a baráti szóra értelemben ezen vágyaknak az elnyomását jelképezheti. (Ellentétben az öléssel, ami semennyire sincs elfojtva ebben az évadban sem.) 

A mai értelemben használt kaiseki egyfajta művészeti forma, amely egyensúlyt teremt az ételek íze, állaga, megjelenése, és a színe között. Ehhez - a sorozat szempontjából könnyen behelyettesíthető jelentésben- mindig friss, szezonális, helyileg beszerezhető alapanyagokat használnak. Cél: az ízélmények fokozása. Megjelenítésben az ételeket szépen elrendezve (ld. 2. rész: szem forma), gyakran valódi levelekkel és virágokkal (4. mézes rész és 6. fás rész) tálalják, hogy minél jobban visszaadják az étel eredeti növényi és állati megjelenését. Tartalom szempontjából az első rész tehát nemcsak évad főcímként jelöli ki az egész menüsort, hanem a kezdő jelenetsorral bepillantást is enged a végkimenetelbe. Kijelölve így az események végpontját is.

A második rész címe: Sakizuki, ami az előző évad második részének: Amuse-bouche étvágyhozó fogásának a japán változata. Tartalmilag ez a szemes-alkotásos epizód. Ekkor vált teljesen egyértelművé, hogy ez az évad nemcsak Hannibal lelkének sötétsége, hanem a naturális képek miatt is iszonyatosan elvetemült lesz.

Ezt követi a Hassun, azaz a második fogás, ami - funkciója szerint -kijelöli a szezonális témát. Minő egyszerű párhuzam: az évad témáját. Ez a rész a bíróságos, amikor is Will és Hannibál kapcsolata igazi megmérettetés elé kerül. Nekem ez volt az évad eddigi legkevésbé bejövős része, de mindenképpen elégedetten jelentem ki, hogy nem az izgalmi szintet és színvonalat jelölte ki ez a fogás, csakis a témát.

A negyedik epizód címe: Takiawase, ami külön-külön párolt zöldség hússal/tofuval/hallal tálalva. Ez a mézes/méhes rész imitálja eddig látványban a legjobban a kaiseki természet közeli tálalási módját.

A Mukozuke cím jelentése a legprózaibb: szeletelt, szezonális sashimi, azaz nyers hal tál. Ez a Beverlys rész. Nem szorul magyarázatra. Egyébként itt tér vissza egy régi karakter, az újságírónő Freddy Lounds is, akit érdekességként a Vörös sárkányban férfi karakterként ábrázoltak, és Philip Seymour Hoffman játszott.

Fedeles edényben készült levest jelent a következő fogás, vagyis a 6. rész címe, a Futamono. Ez az epizód Hannibal nagy lakomája a lakomában. Ez a rész a fában szerveiből virágzó emberes rész, ami szintén eléggé hozza a japán kaisekis vonalat. 

Egy újabb -mono végű fogás: Yakimono a következő epizódcím. Egy szintén halas fogás, most éppen sült/lángolt. Ebben a részben talál segítőtársra Will. Illetve itt tűnik fel ismét a Chesapeake-i hasfelmetsző.

Szembetűnő, hogy a sorozat kifejezetten rájátszik a halas-horgászos párhuzamra. Kezdve ott, hogy Hannibal már az első évadban Will horgászcsalijaiból csinált csalit, egyben terhelő bizonyítékot. A második évadban pedig a szarvas vonulás melletti egy új állandósult szimbólummal játszanak folyamatosan a készítők, a horgászó Willével. A hal tehát nyilván jelenti azt, akiért folyik a vadászat, tálalásának módja pedig a vadászat sikerességét is jelezheti.

A 8. rész címe: Su-zakama a száj tisztítására használt ecetes étel. Ez a lovas, Will Hannibal terápia Vol. 2. epizód. Annyi valóban kijelenthető, hogy hangulatban eltért az évad további részeitől, fogásaitól.

Shiizakana forró cserépben készült jelentős (?) étel. Ebben a részben ismerkedhetünk meg két régi és jelenlegi Hannibal pácienssel. Akik közül egyikőjük még várhatóan jelentős szerepet játszik majd az események alakulásában. Illetve forró helyzetekre is kapunk példát garmadával.

Várhatóan a következő rész is a 8. részhez hasonló tematikájú lesz, legalább is a címe: Naka-choko ezt vetíti előre. Ez a japán fogás szintén szájtisztító étel: általában egy könnyű, savas leves. Ez az epizód is eltérő hangulatában és tematikájában. További párhuzamot keresve a fogás és tartalom között megállapítható, hogy könnyű/könnyedséget öltözet szempontjából érthetjük, a savasság kérdése viszont - ugyan csak húsok területén -megválaszolásra kerül: azt az állatot, amit stressz körülmények közt vágnak le, annak a húsa savasabbá válik. 

Mivel megtekintésben jelenleg a 10. résznél tartok, innentől az étlap elemzésében az eddigi párhuzamokat feltételezések váltják fel. 

A 11. rész címe, a Kō no mono szezonális savanyúságot jelent. Az utolsó előtti fogás pedig a Tome-wan lesz, azaz egy újabb, éppenséggel zöldség vagy miso leves rizzsel.

A Mizumono-s, évadzáró fogás egyértelmű eltérést sugall az előző évadzáróhoz képest. Amikor is olyan kulináris lezárást kaptunk, amit általában azok szoktak választani, akik nem szeretik édes ízzel zárni az étkezést. Ez volt a kifejezetten fűszeres savoureux. Amihez képest idén egy nagyon más jellegű zárófogást kaunk:  mizumono -t egy szezonális desszertet, ami lehet gyümölcs, fagylalt, esetleg sütemény is, a lényeg, hogy szezonális alapanyagból készüljön.

A menüsort végigfutva egy látványvilágában és történetvezetésében egységességre törekvőbb évadot várhatunk, ami miután ismét rendesen megedzi az ízlelőbimbóinkat, esélyes, hogy végül édes szájízt hagy majd maga után. Bár továbbra sem vagyok édesszájú, azért az eddigi élmények alapján lehetséges, hogy mégis jól fog esni egy záródesszert.

Kategóriám rá:

csak erős gyomrúaknak!

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Tetszett? Akkor klikk a like-ra!