Nem gyakran fordul elő velem ilyen, de egy évad megnézése után se igazán tudom, hogy állok a Transparenttel. Ez pedig eléggé zavarba ejt. Persze, egy témáját tekintve felvilágosító, élenjáró sorozattal kapcsolatban ez nem is lenne meglepő érzés. Csakhogy nálam a zavartság nem a szándékolt okokból következik.

A téma - nemek és szexuális irányultság sokszínűsége, önvállalás - tetszik, a titkokkal terhelt történetszálakat kíváncsisággal követem, sőt mondhatni szeretem is. Másrészről a negatív megítélést bőven tápláló tény, hogy a Pfefferman családnál - remélem - nincs sok önzőbb tagokkal bíró család a világon. Gondolhatnám is, hogy ha a főszereplőkkel önzősége ennyire meghatározó egy sorozatban, akkor ez okozza a problémát. De igazából mégsem ez a legelemibb problémám a Transparenttel.

Nem vagyok képes befogadni, hogy egy család ennyire átlagtól eltérő legyen. Nem működik - statisztikailag sem - hogy itt mindenkinek valami (sok esetben ennyire) egyedi, a valóságban arányában csupán csak néhány százalékot érintő orientációval rendelkezzen vagy életeseménye legyen. Még úgysem áll össze reálisan kép, hogy elképzelésem szerint a világ a láthatónál és a kifelé kommunikáltnál azért jóóóval sokszínűbb. 

Persze nincs olyan, hogy egy sorozat főbb karaterei vonatkozó irányultságok optimális mértéke ennyi, és nem több, maximum a néző érzetében létezhet ilyen. Bennem van.

Magyarázat lehetne, hogy az ilyen mélyről eredeztethető elfojtással és titkokkal átitatott család könnyebben termel ki átlagtól eltérő, problémákkal küzdő utódokat. Meg az is érthető, hogy az apa nőiségének felvállalása nagyon sokféle reakciót generálhat a családtagokban önfelfedezés szinten. De itt ehhez képest is túl tobzódtak az események. Meg persze a karakterek nagyfokú önzését tekintve nem is hinném, hogy az apa coming outja lenne a tobzódás generátor.

Optigrab.org

De miért is okozhat, és bennem okoz is, zavart ez a sokszínű, "túlterhelt" családkép? Mert pont a hitelesség érzetet rombolja, ami ugye a transgender coming out részről meg oly erősen stimmel. Egy sokakat személy, családi, ismeretségi, érdeklődési szinten érintő témát hoztak felszínre a készítők. Egy olyan témát, ami a valós esetek legnagyobb többségében ráadásul egyáltalán nem kerül felvállalásra. Tették ezt példaértékűen bátran és élen járva. Őszintén beszélnek a felvállalás nehézségeiről és egyben az elemi igényéről is, bemutatnak egy nagyon is reális reakciós közeget. Ezt nézve intim, bátor és nyílt az egész sorozat.

Ennek az értékéből, ebből az őszinte, hiteles képből vesz el a racionálisan elképzelhető szinten túlra tolt családtagok sokszínűsége. Az is érthető, hogy önmagunk megértése és felvállalása az apa transgender coming outjánál kisebb volumenen is borzasztó nehéz és embert próbáló lehet. De ennek példázása helyett is inkább a túlzás jön át, nem ez az elég jó üzenet.

Ettől függetlenül biztos folytatom a következő évadokkal, de valószínűsítem, hogy kedvenc sorozat lehetett volna, de nem lesz belőle.

Kategóriám rá:

kötelező - ajánlott  - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos