Valamiért az volt az alapbenyomásom ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy nem kéne megnézni. Aztán sorra belefutottam olyan írásokba, amik szépen méltatják az erényeit, meg hogy milyen csavaros, egy igazi üdítő színfolt. Ezért hát gyorsan a megnézési listám elejére helyeztem. Viszont így most a megtekintés után átverve érzem magam. Hinnem kellett volna az első benyomásomnak.

Alapból ki vagyok éhezve a fordulatokban és csavarokban gazdag alkotásokra, de ez nem az. És hogy is lehetne az?! A csavarok előre sejthetőek, ami meg mégse, az meg annyira nem is érdekes. Azt persze nem állítom, hogy előre lehet tudni, hogy mi és pontosan miért történik, korántsem. Viszont a jó és rossz karakterleosztás elég hamar nyilvánvalóvá válik. Az okok felderítésében pedig nem sikerült érdekeltté tenni.

Színészi részről Catherine Zeta-Jones mélyen búgó beszédstílusa kellemetlen, Jude Law karaktere pedig túl szerencsétlen volt. Voltak persze jó pillanatai a filmnek, nem akarom azt sugallni, hogy nézhetetlen, csak jóval többet várnék el egy krimitől. A történetvezetés hebehurgya, egyenetlen volt, amikor pedig már kezdte felvenni a feszesebb tempót, akkor meg olyan érzetem volt, mintha ettől hanyaggá  vált volna a történetmesélés. Néhol mintha ennek kárára nem lett indokolva és kifejtve a háttérben zajló titkos szövetségek viszonyrendszerének ok okozata.

Az is megeshet, hogy a színészek tényleg azt játszották el,ami a szerepük volt, és akkor ebben az esetben is a forgatókönyvet és a rendezést kell hibáztatni az elmaradt izgalmakért. 

Óvatosságra intenék minden olvasót: a következő bekezdés SPOILERES lesz.

A lényeg röviden összefoglalva: Rooney Mara karaktere szimpatikusabb kellett volna, hogy legyen. Úgy nem lett volna tudható, hogy utálja - hozzáteszem teljes joggal - a férjét, és hogy valami nem stimmel a betegségével kapcsolatban. Channing Tatum szerencsére nem rontott el semmit, nem is volt rá túl sok lehetősége. Jude Law, habár jogosan játszott állandóan idegeskedő pszichiátert, de a rászedhető típusból kicsit hamar és elegendő magyarázat híján vált az átverők átverőjévé. Amikor pedig a két nő között lavírozott, akkor túl hamar és érthetetlenül bomlott fel a két nő közti titkos és addig erős szövetség. Olyan, mintha a pszichológus hirtelen megokosodásával egyidejűleg a két nő elbutulása is megtörtént volna. Mintha lett volna egy közös állandó mennyiségű értelem a filmben, amin osztozni lettek volna kénytelenek a szereplők. Szerintem az egyetlen igazi átverés a filmben a címválasztás volt, ami igyekezett a nézői figyelmet téves irányba terelni. Ennyit viszont nem várhatunk el csupán egy címtől.

Nekem nem jött be, többet vártam volna a filmtől. De ízlések és pofonok..

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Ha tetszett, megosztani és lájkolni is szabad!