Az utóbbi időszak új sorozatokban és folytatásokban is elég vegyesre sikeredett. És habár pár kedvencemben sikerült elég nagyot csalódni, lásd OITNB vagy a Masters of Sex 3. évada, nagyon sok gyöngyszemre, mester darabra is leltem. Így, ha osztok szorozok, nincs ok panaszra, inkább a jók voltak mostanában is túlsúlyban. Név szerint akikre gondolok:

Fargo 2. évad

A legjobb folytatás évad díja, ha lenne ilyen, most egyértelműen a Fargo 2. évadának járna. Az első évad se volt gyenge, Coen fivérekért kevésbé rajongó nézőként is eléggé szerettem, de ez a második évad egyszerűen mesteri volt méghozzá mindenhez képest. Képi világa, zseniális karakterei, és itt hangsúlyoznám zseniális női karaktereit is, meg persze a sztori és a minden szintű trollsága (dialógusok, befejezés, fordulatok ...), egyszerűen perfekt lett. Hideg rázott tőle, és közben térdet csapkodva nevettetett. Csakis így legyen tovább mindég!!

Hannibal 3. évad

A Hannibal 3. évada volt a szívemet leginkább szétszaggató évad, több okból is. Leginkább, mert véget ért, és persze ahogyan véget ért. A feljebb említett fargos szemet gyönyörködtető képekhez képest a Hannibalban a szemem ki is folyt a gyönyörtől. És bár a korábbi évadokra is jellemző volt a magas fokú vizuális igényesség, de itt ért tökéletessé, hiszen ebben a 3. évadban lett szép a félelem, és félelmetes a szépség. Színészi játék, történetvezetés, dinamika és lezárás terén is ebben az évadban mind borzalmasan szépen helyén volt.
Évadzáró ajánló, azaz bővebb magasztalás itt >>

Mad Men finálé - 7. évad

Most búcsúzott és méghozzá meghitt és méltó módon a legkedvencebb sorozatom, a Mad Men. Amit a címre utalva ajánlani ugyan hülyeség lenne, hisz aki szerette, már biztos látta, akit meg nem érdekelt, úgy sem fogja megnézni. De mivel egyike mostani legjobb sorozat évad élményeimnek, így hát nem maradhat ki a felsorolásból. Igazán említésre méltó, mennyire felépített, szépen búcsúzó évadot hoztak össze, ahogy az is, hogy félévadzáróval megint megcsinálták azt a csodát, amit annyira imádtam a Mad Menben, ahogy érzelmileg annyira finoman, de egyáltalán nem kézenfekvő módon hatottak a nézőre, csalva könnyeket a szemekbe, amit megélni egyszerűen szép volt.
Évadzáró ajánló, azaz bővebben egy lezáruló korszakról, itt >>

The Affair 2. évad

Következő ajánlásra méltó évad a The Affair második szezonja. Már az elsőért is rajongtam (írás róla itt), hiszen annyira jó ötletnek tartottam ezt a narrációs játékon alapuló történetvezetést (az én-elbeszélés és az emlékezés megbízhatóságának, és egyben magáról az emlékező-mesélőről árulkodó mivoltát...). Persze a karekterek és a színészek is mind kitűnő választásnak bizonyultak. Az első évad végére már csak tényleg azon izgultam, vajon a történet meddig lesz elég érdekes, meddig vihető ez a kétszemszöges elbeszélés. A második évad pedig nemcsak megnyugtató választ adott, hogy igenis elég izgis a szál, hanem a további szemszögek behozásával az alapfelvetést is továbbpörgették, a mellékszereplőknek és történetnek is nagyobb játékteret adtak, és ez az igazi win-win.

Narcos 1. évad

Új sorozatok terén azonnali függőség bennem a Narcos miatt alakult ki (ez mondjuk szinte adja is magát). Először a theme song miatt, aztán persze a sorozat egésze érte el ezt a hatást. Ez a sorozat ugyanis tényleg minden szempontból izgalmas: true storyként, Pablo Escobar életrajzként, karakterdrámaként, rendőr/drogsztoriként, de leginkább a bennfentessége és a kendőzetlen, könyörtelen ábrázolásmódja miatt. A Narcos végtelenül döbbenetes történet, még úgy is, hogy a nagy része elég jól ismert. Egyértelműen látni kell. Az Escobart játszó - spanyolul nem beszélő - Wagner Moura és Pedro Pascal játékáért meg pláne!

Flesh and Bone 1. évad

Balettért nem rajongóként egészen véleltenül akadtam rá a Flesh and Bone-ra, azaz egy nagyon fülledt, gyönyörű de egyben rettenetesen mocskos tündérmesére. A sorozat fordulatokban gazdag, lassan tárul fel, látványos, nem finomkodó, története pedig nagyon gyorsan magával ragad. Az arányok ügyesen eltaláltak: a táncok mennyisége, a szakmaiság, a rivalizálás, az egyéni tragédiák, a külvilág romlottsága, mind jól porciózott mennyiségben szerepelnek a történetben. Főszereplője, Sarah Hay, pedig csodaszép. Kezdetben inkább női nézőknek ajánlottam volna, de a sztori keménysége, a táncok már-már soft pornós jellege miatt vagy éppenséggel a maffia szál miatt a Flesh and Bone tényleg mindenkit érintetté tud tenni.

Master of None 1. évad

Az utóbbi időben komédiák terén nem sikerült annyira sok jóba belefutni (ígéretesnek tűnőbe annál többe). Viszont egy gyöngyszemre ebben a kategóriában is leltem, mégpedig a Master of Nonera. A Parks and Recreationből ismert Aziz Ansari, aki sok egyéb mellett (mint például írója, producere, alkalom adtán rendezője) főszereplője ennek a vicces sorozatnak, ami nem az a térdcsapkodós-hahotázós fajta, inkább elgondolkodtatva nevettetős, és aminek ötletei, kérdésfelvetései, poénjai később is gyakran eszembe jutnak. Minőségi szórakoztatást nyújtó sorozat, amiben a legizgibb, hogy amellett, hog története mennyire átlagos, hétköznapi, viszont friss hangvétele, nagyon mai megoldásai miatt, és az által, hogy valóban jó kérdéseket vet fel, és ezekkel érdemben játszik el, lesz ennyire élvezetes és eredeti.