A Stoker az Oldboy-os Chang-wook Park legújabb rendezése. A magyar cím (Vonzások) létezését, ha lehet, mindenki próbálja meg gyorsan elfelejteni. Egy újabb Dark Passenger (Dexter) sztori, vagyis bánatomra sajnos mégsem, pedig de jó is lett volna, ha inkább erről szól. A legnagyobb baj a Stoker-rel, hogy a történet legerősebb szála pont ott ér véget, ahonnan a film kezdődik.

A film elején megismerünk egy elég zavart és különc családot, aminek a viszonyrendszerét egyáltalán nem tudjuk átlátni. Az is már az első perctől nyilvánvaló, hogy itt mindenhol titok rejtőzik. A karakterek furcsán viselkednek, a motivációik értelmezhetetlenek, és fogalmunk sincs, hogy az események hova tartanak. Mivel műfaját tekintve thriller, így csupán ez a kusza izgalom nem kéne, hogy problémát jelentsen a nézők számára, és ez így is lenne, ha legalább az érdeklődésünket fent tudná tartani.

Ehhez képest több, mint egy órán keresztül láthatjuk, ahogy az apját elvesztő lány és az ő újonnan megismert nagybátyja (a halott apa testvére) kerülgetik egymást, meg az anyát (Nicole Kidman). Eleinte persze próbáljuk megérteni a férfi viselkedését, kitalálni, hogy miért pont most bukkant fel a család életében, vajon mit akarhat az anyukától és az unokahúgától. Az időközben érkező, és titkokat ismerő karakterek szerepeltetésével ugyan néha elhúzzák az orrunk előtt a mézesmadzagot, aztán persze semmivel sem leszünk jobban képben. Tulajdonképpen olyan eseményeket, de igazából következményeket látunk - azért valljuk be, képileg kifejezetten élvezetes módon - amik egy órán keresztül okok és magyarázatok nélkül nem igazán képesek berántani minket a történet világába. Egy idő után ez odáig fajul, hogy már érdeklődésünket is elveszítjük aziránt, hogy mi és miért is történik. Éppen ezért senkit sem tudok hibáztatni, aki az első fél óra után otthagyja ezt a filmet. Engem is leginkább a rendező neve és a főszereplő, az Alice in Wonderland-es Mia Wasikowska szerintem kiemelkedő teljesítménye tartott játékban.

Mivel kitartó voltam, így tudom, hogy volt egy igazán érdekfeszítő, erős és megdöbbentő szála a filmnek. Ami végül mindennek értelmet ad, és amit felfejtve minden összeáll a néző fejében is, sőt gyorsan átpörgetve az addigi eseményeket sem találunk buktát a sztoriban. És ez a legtöbb esetben elég is lenne egy jó filmélményhez. Csakhogy, persze fontos a jó csavar, jó beleborzongani abba, amikor összerakjuk a kirakós darabjait, nekem mégis mindig hiányérzetem van, ha azt érzem, hogy az egész film értéket csakis maga a csavar jelentette. Itt pedig ez történt. És a legbosszantóbb, hogy nyilvánvaló, mennyivel érdekesebb lett volna, ha a film meglebegtetett előzményekről szólt volna, vagy ha esetleg ott kezdődött volna, ahol a Stoker véget ért.

Azt nem tudnám mondani, hogy a sztori vagy az alapötlet nem lett volna jó, csak nem ezt a szeletét kellett volna kiválasztani és elmesélni. Kár érte..

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Ha tetszett, megosztani és lájkolni is ér!