A The Night of/ Aznap éjjel minden előszele azt sugallta, hogy ez az újonc csakis baromi jó lehet. Sorozatok világában az HBO jó előjel, ez a skandináv/killinges meg true detectives sötét képi világ megint csak jót vetíthet előre, és a lassan felfejthető gyilkosság szál plusz az empátiát kiváltó, ártatlan vádlott is eléggé adja, hogy működjön a The Night of. Aztán valamiért mégsem olyan egyértelmű, hogy ez valóban olyan briliáns lesz-e. Első rész megnézése után kicsit tanácstalan maradtam, nem tiszta, hogy imádni fogom a The Night of-ot, vagy inkább sajnálni fogom a kihagyott lehetőségek miatt. 

via GIPHY

Amivel egyértelműen nincs és nem lesz gond, azok a színészek. John Turturro, Riz Ahmad és Bill Camp is hitelesek és elevenek. A történetvezetés és az információk adagolása jól építik az izgalmakat, és elég égetővé tudják alakítani a fő kérdést: miszerint egy ennyire elcseszett szituációból (azaz halmozott és egyértelmű okokkal gyanúsítottnak lenni egy fiatal lány megölésében) ebben a mai világban ilyen hátrányos megkülönböztetéssel hogy a büdös fenébe lehet kikeveredni, túlélni, egyáltalán lehetséges-e.

via GIPHY

Az is rendben van, hogy a legtöbb pillanatban a néző is - a főszereplő Nasir Khannal karöltve, de azért nála egy cseppet belátóbban - ugyanolyan fogalmatlanul, pár lépéssel lemaradva követi az események lassú sodrását. Úgy hogy közben lövésünk sincs, hogy érdemben hogy jöhetne itt még bármi jó. Könnyen belátható, hogy az írók miért is akarják, hogy ebben a magatehetetlen, sötét helyzetben vánszorogjunk. És habár nem vagyok oda ezért a kiszolgáltatottság érzetért, de az erősen átgondolt és jól kivitelezett készítői szándéknak hála bevállalom ezt az azonosulást Nasirral.

Bármennyire izgalmasnak és jól kitaláltnak tűnik is a sztori és a The Night of világa, pár alapvető dolog nekem mégsem annyira bejövős. Hogy mik is? Az áldozat és a bűntény körül minden túl borzasztó és irreális. Ez a titokzatos, veszélyes, vad lány maximum egy tizenéves srác fantáziaszüleménye lehetne. Egy alapvetően jó gyerek pedig, mint Nasir, nem reális, hogy egyszer csak elkezdjen versenyszerűen minden - az élete számára ráadásul sorsdöntő - eldöntendő kérdésben rosszat választani (piálás, drogozás, kés, menekülés ...). Az adrenalin nem hathat ennyire szarul senkire. 

Ami még zavaró volt, hogy az első rész feszültsége nem felépítettre, hanem eltúlzottra sikeredett. (Bennem a Bábel házvezetőnős szálának emléke aktiválódott az egész rész alatt, amit mondjuk kifejezetten utálok.) A rész végére ez a túllicitált feszültség már párszor át is fordult nevetésbe (ami, teszem hozzá, teljesen üdítően hatott, ezek az ellentétes érzelem mixek tudnak jók lenni). Bárcsak jobban variálták volna az érzéseket/reakciókat, és nem húztak volna plusz feszültséglapokat a 19-re. Úgy sokkal hitelesebb lett volna a rész, anélkül, hogy bármennyi is elveszett volna az egész sötétségéből.

Összességében mégis - látva a sorozat első része hova érkezik meg az epizód végére - én a kicsit döcögős kezdés ellenére is elég bizakodó vagyok a The Night offal kapcsolatban.

Így hát kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Minden évben különös örömként élem meg az évadnyitó Ray Donovan részét, és ez szerencsére idén sem alakult másképp. Egyrészt imádom, ahogy a sorozat gyorsan behúz, ahogy pillanatok alatt előhozza az előző évadok sötét érzelmeit, miközben már az új évad mocskába ránt lefele.

Másrészt - és ez már-már szeánsz számomra - alig várom, hogy felvillanjon a sorozat legzseniálisabban kitalált, színészre szabott karaktere: Mickey Donovan. Ezt pedig nem csak azért élvezem, mert a gyökérsége oly nagyon szórakoztat, hanem azért, mert évről évre lenyűgöz, ahogy a kezdő részben hülyébbnél hülyébb szituációban találom. Mindig valami előre nem megtippelhetővel állnak elő az írók, ahogy idén az indiánkaszinós jelenettel. De persze nem a kitalálhatatlanság az igazi vászisztdász ebben, hanem Mickey karakterének azon zsenialitása, hogy ő bárhol, bármilyen szituban ugyanúgy hozza a csillogó szemű, izgága stricit. Imádom <3 !!

via GIPHY

Évadnyitóknál, ahogy most is, mindig legkésőbb onnantól, ahogy megpillantom Mickeyt, már biztosra vehetem, hogy a sorozat lényegére vonatkozóan nem változott semmi, segedelmével abszurd módon vagyok otthon ebben a vágyott, mocskos történetben.

Az első rész láttán egyértelmű, hogy a Ray Donovan ismét erősen berúgta a motort, és reálisan számíthatunk egy nagyon erős évadra. Lesz itt idén is bőven a veszett ügyek megmentéséből, a be nem tartott ígéretekből, ahogy a démonokkal és a családilag továbbörökített kereszttel harcolásból is. Mellékszereplők frontját tekintve pedig, ha csak a Monk Stottlemeyer nyomozóját játszó Ted Levineből indulunk ki (akin mindig megdöbbenek, hogy tényleg ő a Bárányok hallgatnak sorozatgyilkosa), akkor nagyon remek mellékszálakra is lehet készülni.

Az első részt záró titokkal pedig egyértelműen előrevetítették azt is, hogy a sorozat által eddig bemutatott családi pokol bugyrait van lehetőség még hova tovább bővíteni. Jó lesz ez, sötét és kellemetlen, fájó és hiteles.

Kategóriám rá jó szívvel:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Nem tudom, ki hogy van vele, én tavalyhoz képest most sokkal jobban vártam a Homeland évadnyitást, több okból is. Egyrészt most jobb szájízzel indíthattam, hiszen a negyedik évad többet volt jobb, mint a harmadik, bebizonyították, hogy Brody nélkül is tudnak izgalmasak lenni, már Quinn karakterét is megerősítették erre az évadra, így már több biztos bástya várható a szereplők közt. Illetve nagyon örültem annak a hírnek is, hogy a Homeland átköltözött Európába, azon belül is - szerintem legeslegjobb helyre - a csodálatos Berlinbe.

Kezdőkép: Carrie hátat fordítva a CIA-nak új életet kezdett Berlinben, új szerelem, német ovi, új munka... A hátrahagyott múlt viszont szépen visszaszivárogni látszik ebbe a viszonylagosan nyugodtnak tűnő világba események, emberek, konfliktusok szintjén is. 

A költözés és az időben pár év ugrás az első rész alapján határozottan üdvözölendő döntésnek bizonyul. Ennek a váltásnak pedig - a vérfrissítés mellett - további jó hatása is van számunkra, európai nézők számára. Ugyanis ebben az 5. évadi történetben sokkal megszólítottabbak vagyunk, aktuálisabb számunkra, hiszen a jelenlegi menekültválságos világunkban játszódik. Jó kérdés mondjuk, hogy valójában a Homeland közeledett a mi valóságunkhoz, vagy a mi valóságunk alakult hozzá a Homeland történetéhez. De a legvalószínűbb, hogy leginkább egybeesett az, amikor az európai átlagnézőhöz kikerülhetetlenül megérkezett a közel keleti valóság, és ezzel egy időben az 5. évad Homeland is.

Nagyon kíváncsi leszek egy amerikai, egyre többször CIA- és kormánykritikus, de végtelenül hazafi sorozat mit hoz ki ebből a helyzetből. Mert ha jól csinálják, mondjuk egy első évadhoz hasonló minőségben, akkor ez az évad nagy kedvenc lesz.

Politikai ármány mellett biztos lesz bőven szerelem, árulás, több szálon, több helyszínen csavargó izgalmak. Számítok a szeretett városkép mellett Sebastian Koch-hoz (A mások élete) hasonló német színészek üdítő felbukkanására is.

Bárcsak megint rajongani lehetne a Homelandért! Amiért pedig külön szorítok, hogy valaki/valami leheljen lelket szegény Quinnbe.

(Index felületén nem látszik, de itt van egy szavazás, arról, mennyire reményteli szerintetek a kezdés. Blogon látható és szavazható)

Kategóriám rá:

kötelező - (erősen) ajánlott  - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Gyönyörű, mesteri képek, kendőzetlen, gyomorforgató és csendes kegyetlenség. Ez volt eddig és ezzel is folytat a Hannibál 3. új évada az olasz Antipasto, azaz 'előétel' című résszel, ami minden bizonnyal meg is hozza az étvágyat az elkövetkező mediterrános hannibalos menüsorhoz, vagyis a még tálalásra váró, további 12 részhez.

Az évadnyitó rész ajánlásához egy pillanatra vissza a gasztronómiához: az antipasto olyan előétel, ami szinte bármi lehet, bármilyen felvágott, hideg vagy meleg falatok. Az első rész pont ilyen volt. Kaptunk vérfagyasztó és vérforraló pillanatokat, időben ugráltunk jelen-múlt között, az összetört szívű Hannibál európai garázdálkodásairól kaptunk képet, erről a szabadabbnak tűnő és Will-nélküli új életszakaszról, közben szépen lassan tisztázódni látszanak bizonyos részletek az évadzáró rész körül is. Korábbi évadok menüsorai itt: első évad, második évad.

Ez a rész már kezd lényegesen hasonlítani a filmek világához, persze megtartva jellegzetességeit is. Valahogy mégis furcsa ahogy kezd összeérni a már ismert sztorikkal a sorozat. Az eddigi két évad alatt olyan jól sikerült már megszokni, hogy nincs hasonlítgatás. Eddig egyedül Hannibal alakjánál adódott ez a kérdés, amit inkább felfogásbeli eltérésnek érzékeltem, hogy most inkább ki Hannibal. Nálam meglett a döntés: Mads Mikkelsen által hozott karakter a valódi Hannibal, Sir Anthony Hopkins "gyermekkorom" idealizált ( :) ) Hannibalja. Mindkettőt lehet magasztalni, és végtére egyik se csorbítja a másik teljesítményét. (Engem mondjuk sokkal jobban lázba hoz és vált ki rajongást Mikkelsen formálta karakter.) Más hasonlítás nem igazán adódott, és ezt szerettem. Ez az évad viszont, amiben a Vörös Sárkány is bőven megjelenik, már nem előzmény sztori. Kiváncsi leszek, hogyan oldják meg az ismert történeteket ebben a sokkal reálisabb és félelmetesebb felfogásban. Tippem szerint, pont ahogy a kezdő epizódban is tették, undorítóan szépen. 

Az első rész vizuális élvezeteihez Scullyt Bedeliat játszó Gillian Anderson tényleg sokban hozzájárul, habár szerintem kifejezetten törpésítik a dicsőített kosztümjei :( Szóval minden rettenetesen gyönyörű és borzongatóan sötét. Mióta vártam már!

Hannibál visszatért, és láthatóan van hova és tudja is tovább tolni az izgalmakat.

Kategóriám rá egyértelműen:

kötelező - ajánlott  - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Sikerült eddig félig szándékosan elkerülnöm azt a tényt, amivel végül a hétvégén kénytelen voltam szembenézni. Pedig belül nagyon edzettem magam, mégsem sikerült azóta se feldolgozni. A Facebook ilyen szempontból kegyetlen, nem foglalkozik az érzéseiddel, amikor a hírfolyamodon elér a következőhöz hasonló kepekkel.
Vigyázat, a nyugalom megzavarására alkalmas kép következik!!! Én szóltam..

Igen, először ott a jó hír, április 13-án jön az új Mad men évad, aztán meglátom a FINAL szót, neeee, tényleg ez lesz az utolsó évad, ez nem lehet igaz. Nincs olyan sorozat, ami pótolni tudná a Mad ment, a szívemnek legeslegkedvesebbet. Vigasztalhatatlanul szomorú vagyok. Így már nem is várom a 7. évadot...

Dupla évadnyitó anyagból nem lehet 100%-os pontossággal megjósolni egy sorozat várható minőségét, mégis a Communityvel kapcsolatban eléggé optimista vagyok. Pedig nem gondoltam volna, hogy ez újra bekövetkezhet. Hogy mégis miért kéne egy újabb esélyt adni ennek a sorozatnak, annak megindoklásához vissza a kezdetekhez.

Az első évad annyira vérfrissítően jó volt, hogy én magam is - valószínűsíthetően sokakkal egyetemben - szinte azonnal rajongójukká váltam. Jó karakterek, remek belső poénok, okos és ügyesen használt filmes, sorozatos utalgatások és természetesen a veszett jó paintball háborúk. Ehhez a megszokott szórakozásforráshoz képest a második, de főleg harmadik évadot már hitel-bizalomból sikerült (utólag nyilvánvalóan) kielégítetlen várakozással néznem, arra számítva, hogy végre visszatérnek a készítők az első évad remek hangjához. Tettek ugyan egy-két dicséretes lépést ebbe az irányba, de sajnos sokkal többet a kellemetlen középszer és az unalmas önismétlés felé. Így történhetett meg, hogy a negyedik évadot már csak egy üres, sorozatmentes időszakban, utolsó próbát téve kezdtem el nézni, hiú ábrándoktól eddigre már teljesen mentesen. Na és ekkor meglepődtem, ugyanis megérte adni még egy esélyt a Communitynek. Zseniális ugyan nem volt a negyedik évad, de szórakoztató mindenképpen. 

Ismerve tehát a Community mélyrepülését, illetve az előző évad miatt tudva, hogy még sincs minden veszve, igazán kíváncsian vártam ezt az új évadot. És habár az első Repilot c. rész (utalás Dan Harmon visszatérésére a készítők közé) inkább számított egyfajta mérföldkőnek és egyben a régi-új irány/hangvétel tisztázásának, a második rész viszont már tagadhatatlanul elérte megint a zseniális szórakoztatás szintjét! A Nicolas Cage-szállal sikerült egy az interneten joggal mémült jelenséget ügyesen meglovagolni, az új szemszög, azaz a tanári perspektíva pedig újabb tapló humorforrássá vált (valahol ugyebár pótolni kellett Chevy Chase karakterének hiányát), Chang pedig még mindig igazi gyökér.

Lényeg a lényeg, újra élvezhető a Community! Tehát akinek tetszett az első évad, az újra bátran visszacsatlakozhat, mert igazán úgy tűnik, hogy idén garantált lesz a szórakozás.

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Tetszett az írás? Jutalmazd like-kal vagy megosztással!

Nagyon várós volt már az új évad Killing. Hiányzott már ez a behúzós borzongás, a depresszív, állandóan esős hangulat. Jól esik ez a forró nyári napokon. Mondjuk ehhez egyelőre a forró nyár azért még hibádzik. A készítők részéről viszont szerencsére a tőlük megszokott módon idén is dupla adag élvezettel jutalmazták rajongóikat a türelmes várakozásukért cserébe.

Az biztos, hogy a 3. évad vezérnyomozása az elvárásoknak megfelelően hátborzongató lesz. Megint lehet majd tippelgetni, hogy ki bűnös, ki ártatlan, és hogy milyen ördögi sötét elme áll a gyilkosságok hátterében. Remélem ez az évad is okosan részről részre manipulálja majd a nézőket. Az lenne a legjobb, ha megint egy kiadós tengely körüli, helyben pörgetés után szépen beterelnének minket idén is a zavarosba, ahol a záró részig hagynának szédelegve a vaksötétben bolyongani. Eddigi tapasztalataim alapján bennem ezek az elvárások alakultak ki.

Ehhez képest viszont kicsit döcögősen indult a harmadik évad. Persze új szituáció van, új karakterek, új gyilkosságok, fel kell venni a fonalat, és eközben meg kell küzdeni a régi, megszokott és megkedvelt karakterek hiányával is. Legjobb jóindulatból én legalábbis ezzel próbálom magyarázni az elmaradt robbanást.

A meglebegtetett szálak alapján azért nincs ok panaszra. Az állandó elemek rendben voltak: Holder most is vega és menő, sőt eléggé kigyúrt is, a továbbra is fura Linden pedig bemutatott pár új darabot a kötött pulcsi kollekciójából, és természetesen az eső is esett már. Ezenkívül kaptunk jó pár megosztó karaktert, köztük egy fiúlány szereplőt, akit nagy valószínűség szerint Lisbeth Salanderről/a tetovált lányról mintáztak (és egyébként nőnemű). A sorozatgyilkosság idén is elég beteg, az áldozatok szintén fiatal lányok. Szóval az évad során garantáltan lesz düh és befordulás. De ugye mi ezért és a csavaros, esővel tarkított történetszövésért szeretjük ezt a sorozatot. A dupla részek záróképe - ami egyébként nagyon helyén volt izgalom- és borzongásfaktor szempontjából is - egy lápos erdőszél, na reményeim szerint ide belökve fognak hagyni minket a maradék 10 részben tébolyogni. De jó is lenne...

kategóriám rá egyelőre még csak:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Ha meghozta a kedvet vagy egyetértesz, jöhet a like!