A Csúnya, gonosz bácsik egy igazi hullámvasút, olyan fajta, amire egyáltalán nem számítottam. Filmnézés közben ezek az infók jó ideig egyre hangosabban üvöltöttek a fejemben: fesztivál kedvenc, Tarantino szerint az év filmje, illetve a kijelentésekhez tartozó rengeteg kérdőjel: miért, hogyan, mi a franc ez, amit nézek?? Burleszknek rossz, kriminek töketlen és buta, színészi játéknak nyoma sehol, tényleg mi akar ez lenni? A játékidő majdnem felénél már a moziterem elhagyását fontolgattam, és erős bennem a gyanú, hogy nincs olyan ember, aki nem pontosan ugyanezt élte át a Csúnya, gonosz bácsik alatt ...

egészen addig a pillanatig, amíg meg nem jelenik a nagypapa. Mert onnantól minden megváltozik, minden! Aki maga is át akarja élni ezt az átállást, annak csak annyit tanácsolnék, hogy bármennyire szenved és érdektelenné válik a film első 45 percében, várjon, ne hagyja abba! Mert bár kárpótolni semmi sem fogja az addig átélt, kétkedő, hosszú percekért, de értelmet fog nyerni, érthetővé válik szükségességük. Sőt nálam ez odáig fajult, hogy minél több idő telt el a film megnézése óta, és minél többször jut eszembe, annál jobbnak találom. Tényleg meghasonlottam.

Aki kíváncsi, hogy spoilermentesen mi is történik ezen a ponton a filmben, azt biztatom a továbbolvasásra!

A Csúnya, gonosz bácsik egy nagyon trükkös és játékos film. Ahogy írtam, borzasztóan rossz az első percétől kezdve, se nevetni, se félni nem lehet rajta, főleg mert történetben a Prisoners (Fogságban) már teljesen kimaxolta a sztorit, meg persze azért, mert tényleg nem lehet érteni, hogy mi volt a feltételezhetően egysejtű készítők szándéka ezzel az egésszel. Aztán utólag összeáll a kép. Teljes mértékben megvezettek. Annyira elhitetik, hogy ez egy rakás sz@r, hogy semmi stílusérzékük nincs, hogy nincs semmi az ég világon, amit várhatunk ettől a történetvezetéstől vagy a színészektől. És amikor már önhitten hátradőlnénk a megváltozhatatlannak tűnő végítéletünkkel, amikor már lemondtunk mindenről, akkor olyan WTF momentumok jönnek, hogy eszünk megáll.

Volt például olyan hidegrázós jelenet, ami csakis azért hathatott így, mert bár a szemem láttára történt minden, hőbörgésem olyan felszínes nézővé változtatott, akit éppen ezért ennyire könnyedén át tudtak ejteni a palánkon. Ahhoz, hogy ekkorát üssön a film második fele, szükség volt erre a megvezetésre. Én nagyon hálás vagyok, hogy gondolkodtak a nézők fejével, és hálás vagyok a remek átverésért. Biztosra veszem, hogy maradandó nyomot fog bennem hagyni ez a film. 

Okkal gondoltam tehát, hogy a Csúnya, gonosz bácsik egy borzasztó nagy tévedés, és most ugyanolyan indokolt az is, hogy dicsérő szavakkal illessem. Ez egy igazi meghasonlás, minden szempontból.

Kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos