Egy, a már hatodik évadával elstartolt sorozatról bőven lehet nagy, általános következtetéseket levonni, illetve úgy minősíteni, hogy azzal lényege és egésze is átadásra kerüljön. 115 résszel a hátam mögött, még mindig rettenetesen rajongva ezért a sorozatért próbát tennék most átadni a The Good Wife (A férjem védelmében) nagyszerűségének mibenlétét spoilermentesen és objektíven. Merthogy ennek a rajongásnak igenis rengeteg racionális oka van. Hogy mik is ezek?

Mert a történetvezetés okos, aktuális és merész 

Egy ügyvédes sorozattól alapból várható, hogy erős sztorikat hoz, törekszik a csavarosságra, a jó-rossz illetve az igazság-hamisság tengelyein izgalmasan egyensúlyozva vezeti az epizódokon és az évadokon átívelő eseményeket. Ezt pedig a The Good Wife roppant ügyesen csinálja. Ennek a sorozatnak még a láttatásmódjában is tükröződik a műfajisága, semmi sem fekete vagy fehér, pro-kontra ismerjük meg a karakterektől kezdve a háttér és a központi, aktuális eseményekig mindent. Itt tényleg igazi relatívságot tapasztalhatunk meg, azt hogy egy szemszög nem szemszög, az új események új fényt vetnek a múlt eseményeire, más szemszögek pedig nem csak árnyalják, hanem felül is írhatják véleményünket. Nem mondanak ki abszolút igazságokat, hagyják, hogy végül mi alkothassunk véleményt (például hogy Will vagy Peter). Nem félnek a központi szereplők személyiségének árnyékosabb, esendőbb területeit is bemutatni, ettől pedig nem csak okosabb, objektívabb és ügyvédesebb a sorozat, hanem igazibb is. Amitől pedig még valóságosabbá válik a The Good Wife az az, ahogyan a világ történéseit beemelik a sorozat történéseibe, ahogy - elég egyedülálló módon - leképezik a világ történéseit (lehallgatási ügyek, politikai kampány botrányok, technológiák fejlődésén át egészen a sorozatvalóság jelenéig, azaz Alicia hülye nyomozós, indokolatlan szarvasos tv sorozatáig ...).

Mert nagyon színes és izgalmas mellékszereplőkkel játszanak, mégpedig rengeteggel

Ez egyrészről azért annyira menő, mert amellett, hogy nagyon hangsúlyosak a főkarakterek (aki szintén eszméletlen jók), és tényleg körülöttük zajlanak az események, mégis olyan zseniális mellékszereplőket sorakoztatnak fel, és szerepeltetnek évadokon át újra és újra, akik nemhogy nem lopják el a showt, hanem még feljebb emelik a színvonalat.

Most csak néhány azok közül, akik megjelenése azonnali mosolyt vált ki belőlem: a betegségére rájátszó ügyvéd, Louis Canning, akit Michael J. Fox alakít, az ördög maga: Colin Sweeney, az arrogáns és megátalkodott Eli Gold, a rohadék David Lee, a fókusznélküli Elisabeth Tascioni, (Meryl Streep lánya) Mammie Gummer naiv szőkét mímelő ügyvéd karaktere, és kivétel nélkül az összes családtag ... Egy egész posztot tele lehetne írni a zseniális karakterek sorolgatásával. 

Amitől viszont tényleg a legek közé sorolandó a The Good Wife, mert nem fél változni, megújulni, együtt nő és változik az idő múlásával

Nagyon sok sorozattal fordul elő, hogy túl sokáig ragaszkodik egy karakterhez (ékes példa erre Homeland - Brody), tovább tart, mint az alapötlet (ld. HIMYM), és így az önmaguk által kialakított korlátaikon belül tévelyegnek, kínlódnak, önismétlésbe torkolnak, végül pedig megtörténhet, hogy a remek ötletek önhibájukból érdektelenségbe fulladnak. Ez viszont a The Good Wife esetében kizárt. Ugyanis itt mernek változtatni, új színtereket, új karaktereket bevonni, régi szereplőktől megválni ( :( ), növekedni. Elég csak azt nézni, hogy az államügyész megcsalt felesége pozícióból hová jut el Alicia karaktere. És habár egyetlen mellékvágány szál tényleg volt ezalatt a több mint száz rész alatt (Calinda férje-történet), de időben észrevették, elvarrták, és továbbléptek. Ez a - más sorozatok számára irigyelésére méltóan - jelentéktelen tévedés pedig csupán mellékterméke a próbálkozásnak, aminek köszönhetően nyújt ennyire minőségi szórakoztatást a széria. (És akkor nem is beszéltem az évadnyitók és évadzárók magasságairól.)

Aki imádja a karakterdrámákat, aki szereti az ügyvédes sorozatokat, a szövevényes történetvezetést, a romantikus szálakat, aki szeret jóízűeket nevetni, és még nem nézi, azoknak, meg egyébként is mindenkinek:

kategóriám rá:

KÖTELEZŐ - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Lehet furcsa a kérdés, de nem magyarázom, viszont kíváncsi lennék, Ti (Alicia helyében) kit választanátok:

Nem túl gyakran írok úgy sorozatokról, hogy ne a) az évadnyitányról, vagy b) az évadzáróról véleményeznék, de a The Good Wife 5. évadának 5. része mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ugyanis olyannyira szuperséges lett.

Az izgalomfaktor már a 4. évad utolsó részénél a tetőfokára hágott, ezzel párhuzamosan pedig a lécet is sikerült magasra tenniük. A sorozathoz méltóan a mostani évad teljes mértékben megfelelt a feltornázott elvárásoknak. Sőt olyan izgalmakban is részesülhettek a nézők - többek között az említett epizód során-, aminek a töredékéért hálásak lettek volna a Dexter sorozatzáróján joggal elborzadók.

Már az előző rész végén kiborult a bili, és nyilvánvaló volt, hogy itt óriási botrány lesz! Botrány! Sőt kezdetét veszi a háború: Lockhart Gardner vs Florrick Agos. Ami az 5. epizódban történt: az ellentétek egymásnak feszültek, lehullott a lepel az összeesküvésről, felszínre kerültek a titkos szándékok, és szépen és nem túl lassan végül fény derült a szövetségesek kilétére is. Az eközben generálódott feszültség és düh pedig megállíthatatlan erővel söpört végig a Lockhart and Gardner ügyvédi irodán. De hát nem akárhogyan.

A döbbenet néma pillanatai után a jogos indulatok nem ész nélkül törtek utat maguknak, hanem a jogot magas szinten művelőkhöz méltóan szabályt követően, átgondoltan, mondhatni elegánsan, remek stílussal. Bemutatva, hogy mennyivel kifejezőbb és rémisztőbb, ha valaki üvöltözés helyett higgadtan mondja a másik arcába, hogy a vérre menő háború akkor most elkezdődött. Engem megijesztett.

Nemcsak az ügyek intézése volt iszonyatosan élvezetes és izgalmas, hanem ahogy az erőviszonyok helyzetről helyzetre átrendeződtek egyik majd pedig a másik fél javára, persze csakis pillanatokra. Okos játék ez, ami az izgalom mellett remek szórakozást is nyújt nekünk, igazán hálás nézőknek. Az meg megint ilyen igazi good wife-os láttatásbeli zsenialitás, hogy ebben a szituációban is sikerült mindkét fél motivációját feltárni és megértetni, ezáltal pedig elérni, hogy mindkét tábornak igazat tudjunk adni. A döntőbírák helyzetét érzem át teljesen: nem tudom kinek drukkoljak jelenleg, csak mindkét csapatnak egyszerre. 

Jajj, mi lesz innentől? Meddig fajulhat ez a helyzet? Tisztára izgatott félelem szállt meg. Azzal kapcsolatban viszont nem, hogy ezt hogy fogják még remekebb és fordulatosabb módon megoldani a készítők. Ehhez már eleget bizonyított a sorozat!

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Na, így kell ezt csinálni, így kell emelni a tétet, és emlékezetes évadzárót csinálni. Semmi erőlködés, kényszermegoldás, kínos pillanat vagy kellemetlen szájíz. Nyilván persze mindenkit érdekel, hogy most akkor mi lesz: Will vagy Peter, régi vagy új, maradni vagy menni, győzelem vagy bukta. És ezért jogosan lehet felelőssé tenni a készítőket. Ebben az évadban a megszokott módon kiélezett és nagy volumenű döntési helyzetek elé állították a szereplőket, de nem csak őket, hanem velük együtt minket, a véleményalkotó nézőket is.

Könnyű és könnyed játék ez a sorozatírók részéről, az eszközük hozzá igazán kézenfekvő. Nincs más dolguk, mint bemutatni szereplőik döntési helyzeteit, ahogy teszik ezt a tárgyalásos jelenetek során: pro és kontra. Nézői, továbbvíve a párhuzamot: esküdti szemszögből ez valahogy úgy működik, hogy amikor már bizonyosságot érzünk a megoldandó helyzetekkel kapcsolatban, az események hirtelen olyan fordulatot vesznek, ami az ellenkező oldal megerősítését mutatja, vagy egyszerűen meglátásunk jogosságát gyengíti meg. Aztán újabb és újabb szempontok, szituációk segítségével, régi titkok felfedésével oda vissza erősítik és gyengítik bennünk a véleményünket. Amitől ez mégis igazán élvezetes számunkra, hogy teszik ezt mind remek érzékkel. Az sem véletlen, hogy Peter és Will szemünkben már 4. évada fej fej mellett állnak. Hozzátenném, szerintem csak eddig a részig. Az évadzáró szintén ezzel a mechanizmussal építkezett, szerencsénkre rengeteg humorral és fordulattal fűszerezve az eseményeket.

(enyhe spoiler veszély innentől)

Kezdem az alaphelyzettel: Zach Florrick éppen leadni készül élete első szavazatát, tippem szerint az apjára, amikor is egy nem szabályosan lezárt, illetéktelennek tűnő szavazóládát vesz észre a szavazóhelyiségben. Az események azonnal felgyorsulnak, csalás - gondolom én - alapos gyanúja miatt per kerekedik ebből, mégpedig a  csavarosabb fajtából. Innentől pedig mindenki számára az válik a legégetőbb kérdéssé: What's in the Box, azaz: mi lehet ebben a dobozban.

Egyfelől valóban ez a legfontosabb kérdés, és sok mindent el is dönt a rész végére. De amitől mégis igazán zseniális lesz az epizód az az, ahogyan ennek a doboznak, és tartalmának megítélése változtatja az ügyvédek retorikáját, érdekeit, amilyen komikus szituációkat teremt. Mert ugye ha abban a dobozban Krestevára leadott szavazatok vannak többségben, vagy ha Peter Florrickra, az nagyon nem mindegy. Emellett egyáltalán nem lényegtelen, hogy csalás történt-e, vagy sem. Meg ha csalás is történt, akkor se mellékes, hogy ki követte el és miért. Így a frissülő információk változtatják az érdekeket, miattuk születnek meg pillanatnyi szövetségek. Ezért történhet meg az, hogy amit első érdekük szerint bizonyítani és védeni próbálnak, azt a második, az új érdekük alapján már támadniuk kell, és az így folytatódik a formálódó érdekek szerint, igazi komédiává alakítva ezzel az egész bírósági tárgyalást. Minden pillanata mesteri.

A készítők a megszokott módon most sem fogták vissza magukat epizódszereplők terén. Sikerült Patty Nyholmot behozni az ügyvédek közül, illetve nem csak szerepeltetni Colin Sweeneyt, hanem erős utalást tenni a következő évadbeli, várhatóan nagyobb súlyú szerepeltetésére is. Emellett szintén kihagyhatatlan megemlíteni a nagymama, Jackie Florick üdvöskéjének, Christian Romanonak epizód végi fricskáját.

Az évadzáró nem volt híján fordulatoknak, ellentmondásoknak, véleményt formáló eseményeknek. Bizonyos döntések pedig meg is születtek az évad végére, közülük párat kimondanak, párra utalnak, míg néhányat csak remélhetünk. Ez az itthon is méltánytalanul mellőzött sorozat nálam ismét teljesítette a küldetését, és rendesen beizzított a következő évadra.

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos