A TLC ismét egy igencsak hiánypótló reality csodával ajándékozta meg a népet. De hiszen köszönhettünk nekik eddig is már elég ilyet és hasonlót. A csatorna segítségével többek között rálátást nyerhettünk arra, hogy mi történik, ha egy csoport fiatal amist rászabadítanak Amerikára, ahogy megtudhattuk azt is, hogy  léteznek olyanok, akik nem tudtak a terhességükről (és hogy vannak köztük olyanok is, akikkel ez életük során nem csak egyszer fordult elő), illetve azt is, hogy bár nem is sejtenénk, de nagyon is megterhelő feladat menyasszonyi ruhákat árulni, vagy menő cukrásznak lenni. Sőt nekik köszönhetően nem csak a gyerekszépségversenyek létezéséről, hanem Honey Boo Booról és családjáról is tudomást szerezhettünk. Mennyivel színtelenebb lenne az élet, ha ezekről a dolgokról nem tudhatnánk, szerintem a TLC küldetésének tekinti lelkünk tátongó lyukainak kitöltését.

Na de komolyra fordítva a szót, ezzel a műsorral igazán cool (nem hűvös értelemben) témát választottak, amit tényleg egészen szórakoztató módon tálaltak. Az Amerika legrosszabb tetkóiban esélyt kapnak szerencsétlen összetetováltak, hogy áttetováló művészek segítségével megszabadulhassanak régi ballépésük emlékétől. Persze a műsor élvezeti értékét leginkább az eredeti láma tetoválások adják, illetve azok létrejöttének sztorijai, a makeover rész engem speciel annyira nem nyűgözött le.

Before: lila pszichonyúl - After: horror cápa (szigorúan bal popsin)

Kicsit oktató jelleggel itt nem csak arra van lehetőségünk, hogy nevessünk mások hülyeségein, hanem akár tanulhassunk is a hibáikból. Mit és hogyan ne, és sohase tetováltassunk.

Tippek az első részből:

1. Ha teheted, ne varrass magadra semmit heroinista tetováló közreműködésével! Ha mégis elkerülhetetlen, akkor  inkább legyen belőve!

2. Ritkán sül el jól, ha a fenekedre készíttetsz tetkót. De mindenképpen hanyagold, hogy a farpofákra a szüleid arcképét tetesd! Csóri gyerek elmondása alapján, a szülők nem örültek neki annyira.

3. Ha szöveget tetováltatsz, mindenképpen ellenőrizd a helyesírást! Az se para, ha más segítségét kéred ebben, főleg ha részeg vagy. Ja a részegen tetováltatás tiltása egy következő tipp (4.).

5. Ha sokan mentek ugyanazt a tetkót magatokra varratni, ne te legyél az első, kísérleti alany!

6. Vannak hülye családi hagyományok tetoválások terén is (pl. gagyi nap-hold figura fenékre). Nem kell mindenben a tradíciókat követni!

7. Nők ne tetováltassanak a mellük közé semmilyen motívumot! 

Könnyen belátható, hogy a legtöbb hiba nagyon alap ok-okozati gondolkodással elkerülhető lett volna. De akkor min nevetnénk. Meg aki már látott akár egy LA vagy Miami Inket, az vágja, hogy elég gyakori eset, hogy valaki azért megy be pl. halat tetováltatni magára, mert az számára azt szimbolizálja, és ugye innentől majd mindig arra is fogja emlékeztetni, hogy szereti a halat. Azért ilyen hozott anyagból nyilván nehéz dolgozni.

Ezeket a TLC-s műsorok sokszor igazán nyugtató és egyben önámító érzés keltenek a nézőkben, miszerint ezek a hülyék csakis kellemes, legalább egy óceánnyi távolságra élnek tőlünk. Ebben az esetben viszont óva intenék bárkit attól, hogy kimenjen az utcára, vagy esetleg híreket olvasson, mert ez a csoda úgy gyorsan elillan.

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Egy kerek év mindig elégnek mutatkozik ahhoz, hogy elfelejtsem fogadalmamat, miszerint többet nem nézem meg az Eurovízió következő versenyét. Valószínűleg a nagy felhajtás segítségével sikerül átveretnem magam, és elhiszem, hogy idén máshogy lesz. De az első elődöntőt végignézve valószínűsíthető, hogy nem. Pedig csak szórakoztatást várok a műsortól, az nem kéne, hogy sok legyen.

A látott produkciókat több kategóriába tudnám sorolni, a tegnap este elhatározott módszerem szerint, azaz hogy mennyire is emlékszem rájuk egy alig nap elteltével. Lennének olyanok, amikből vissza tudnék dúdolni pár hangot, amikre erőlködve emlékezve valami távolról hasonlítót tudnék vissza visszadúdolni; amiknek a címére emlékszem; a maradék, amit meg tudnék különböztetni egymástól; és amiket egyáltalán nem. Tegnap még nagyon optimista voltam, ma már viszont nyilvánvaló, hogy az első kategória üresen marad, és a többi kategória sem tűnik olyan fényesnek. Na de lássuk csak. Vastagon szedettek a továbbjutók, a dalcímek mögött pedig az előadások találhatók, néhánynál felvezető videóval.

A második, erőlködve visszaidézhető dallamfoszlányos produkciók nincsenek rengetegen: ilyen a holland Anouk elég disneysre sikeredett Birds című száma; a dán Weiss Fanni hasonmás, Emmelie de Foresttől az Only Tearsdrops, ami bár nem tetszett, az indulók közül esélyesnek találom, bár hozzá kell tennem, hogy még soha nem sikerült a közelébe se tippelem a végeredménynek; a montenegrói asztronautás futurisztikusba öltöztetett Who See és daluk, az Igranka, akiket egyértelmű továbbjutónak gondoltam, de nem meghazudtolva önmagamat mellétrafáltam, és már most kihullottak.

A harmadik kategóriához tartoznának, akiknek a daluk címére emlékszem. Már azt hittem, hogy ide senkit nem tudok betenni, de nem kis agymunkával eszembe jutott az orosz lány, Dina Garipova What if című száma, illetve emlékszem a belga srác valami olyasmiről énekelt, hogy a  szerelem öl, over and over, ez pedig volt Roberto Bellarosa és a Love kills. Ez a gyerek nem kicsit hozta rám a frászt a tekintetével, elég betegen szugerál a szavazatokért. 

Negyedik kategóriám a megkülönböztethetőké lett. Ide jószívűen bármi emléket felidéző előadást besorolok, különben a további 11 produkció menne a gyűjtőmasszába. Akikkel kapcsolatban valami is dereng, az például az ír gyerek erősen Enrique Iglesiasos ihletésű dala, akinek az előadása során performanszért áltetovált, kigyúrt testű, dobolást imitáló, nevezzük táncosoknak vagy díszelemeknek szerepeltek. Ez volt az Only love survives Ryan Dolantől. Külön örültem, hogy idén nem az ikreket küldték rá Európára. Emlékeim vannak továbbá az óriás ruhájú, vörös hajú, egész jó hangú nő (és innentől lestem) Aliona Moon (Moldova) O Mie című számára.

Arra is emlékszem, hogy utolsónak lépett fel három fiatal lányka, eszméletlen ízléstelen ruhában, maga a produkció pedig teljesen értelmezhetetlennek tűnt számomra. Ez alatt a fellépés alatt jutott eszembe, hogy talán mégis csak a Címlaplánnyal kellett volna pusztítanom az agysejtjeimet. Na ők voltak a Moje 3 és a Ljubav je svuda.

A dalból ugyan semmi nem maradt meg bennem, de a színpadi megjelenésükkel hagytak némi lenyomatot az emlékezetemben a horvátok, a 6 amigo, azaz a Klapa s Mora és a Mižerja.

A legnegatívabb élményem, konkrétan kínt éltem át  a litván srác produkciója során, ő volt Andrius Pojavis és a Something. Megfejthetetlen, hogy ez az értelmetlenül mutogató,bolondarcú srác hogyan juthatott tovább.

Utolsó kategóriába kerültek azok a dalok, amiknek újrahallgatása teljesen új hatással lennének rám, és tippem se nagyon lenne, hogy ha már valaha hallottam is ezeket a számokat, akkor mégis melyik ország delegáltjai követték el őket. Hozzá kell tenni, hogy azért is vált ilyen nehézzé a produkciók egymástól való megkülönböztetése, mert többségük a szerelemről szólt, általában egy énekesnős előadások voltak, illetve még a koreográfiában is igen gyakran előfordultak hasonló elemek (no nem az áltetovált dobolás), szívemnek legkedvesebb az egymás mögé minimum két beálló táncos, akik jobbról balról előmozdulva vadítják a produkciót. Tehát a megkülönböztethetetlenek: az észt Birgit Őigemeel brazil szappanopera főcímeket megidéző Et uus saaks alguse című dala; a ciprusi Despina Olympioutól az An Me Thimáse; a belarusz Alyona Lanskaya és bazár hangulatú Solayoh; az ukrán Zlata Ognevichtől a Gravity; az osztrák Natália Kelly és a Shine, illetve a szlovén Hannah Mancinitől a Straight Into Love.

Emlékeim szerint tehát ez és így történt a kedd esti első elődöntő során Malmöben. Folytatás magyar érdekeltséggel csütörtökön, döntő szombaton este, ahol indulóként fellép majd az angoloktól Bonnie Tyler, amit nem tudok, hogy csak nekem tűnik-e olyan buta ötletnek.

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Beválasztottam az első témát, nyilván. A tény megváltoztathatatlan: láttam ezt az epizódot, saját elhatározásból. Na de hogy mit is: egy igazán átgondolatlan műsort. Nem tagadható, volt pár vicces pillanat, mégis nézés közben leginkább a kínos miértek jártak a fejemben.

Az első miért: miért kell minden adásban (ja mert hogy az eddigieket is láttam) ezt a dobozosdi - találjuk ki idétlen tárgyakból milyen feladat vár ezekre a szépreményüekre-t erőltetni? Nem működik, zavaros, és leginkább agybénító. Meglepetésemre ebbe a részbe két ilyen játékot is bele tudtak erőltetni. Kínosság van.

Alapvető kérdés maradt a kihívások/próbatételek hovatovábbja. Én értem, hogy számukra már a dobozos brainstorming nagy kihívást jelenthet, meg az is, hogy megölelhessenek idegeneket  plázában, de ez így nincs elhelyezve se az értékelés, se a néző szempontjából semmilyen kontextusba. Adná magát egy pontozás, akár egy rangsorolás, vagy egy védettség lehetősége is kihívásonként. Ez a módszer jól működik bármelyik next topmodel műsorban (szintén saját vizuális élményként utalok rájuk).

Innentől nem is nagyon követhető, hogy a díszes zsűri (akik ugye megint egy sor miértet vonultatnak fel agyamban, nem részletezném) mi alapján emeli ki a legjobbat és a legrosszabbakat. Zavaró lenne, ha pontoznának? ha indokolnának? ha esetleg véleményt formálnának (nem csak vonulás közben)? Meg mi az, hogy középmezőny?

Az meg hogy a műsorvezető hirtelen zsűri is lesz, meg közben nem is, na az szintén butácska ötlet volt.

Bármennyire is azt akarják sugallni, hogy a műsort komolyan gondolták, egy pár perces bepillantás bármelyik részbe egyértelműen azonnal szétzúzza mindenféle ezzel kapcsolatos illúziónkat. Maga a műsor is érdektelennek minősíti az esetleges saját magyarázat adását. Az egész koncepciótlan, így pedig csak a lányok egyszerűségének, meztelenségének színtere maradhat. Ez persze lehetne simán oké és elég is, de sajnos azt se csinálja jól. Hülyeségre ott a csatorna Észbontók műsora, a felhozatal amúgy meg túl gyenge, Éva piros ruhájára pedig nem lehet magyarázat, se bocsánat.

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos