Nem tudom, ki hogy van vele, én tavalyhoz képest most sokkal jobban vártam a Homeland évadnyitást, több okból is. Egyrészt most jobb szájízzel indíthattam, hiszen a negyedik évad többet volt jobb, mint a harmadik, bebizonyították, hogy Brody nélkül is tudnak izgalmasak lenni, már Quinn karakterét is megerősítették erre az évadra, így már több biztos bástya várható a szereplők közt. Illetve nagyon örültem annak a hírnek is, hogy a Homeland átköltözött Európába, azon belül is - szerintem legeslegjobb helyre - a csodálatos Berlinbe.

Kezdőkép: Carrie hátat fordítva a CIA-nak új életet kezdett Berlinben, új szerelem, német ovi, új munka... A hátrahagyott múlt viszont szépen visszaszivárogni látszik ebbe a viszonylagosan nyugodtnak tűnő világba események, emberek, konfliktusok szintjén is. 

A költözés és az időben pár év ugrás az első rész alapján határozottan üdvözölendő döntésnek bizonyul. Ennek a váltásnak pedig - a vérfrissítés mellett - további jó hatása is van számunkra, európai nézők számára. Ugyanis ebben az 5. évadi történetben sokkal megszólítottabbak vagyunk, aktuálisabb számunkra, hiszen a jelenlegi menekültválságos világunkban játszódik. Jó kérdés mondjuk, hogy valójában a Homeland közeledett a mi valóságunkhoz, vagy a mi valóságunk alakult hozzá a Homeland történetéhez. De a legvalószínűbb, hogy leginkább egybeesett az, amikor az európai átlagnézőhöz kikerülhetetlenül megérkezett a közel keleti valóság, és ezzel egy időben az 5. évad Homeland is.

Nagyon kíváncsi leszek egy amerikai, egyre többször CIA- és kormánykritikus, de végtelenül hazafi sorozat mit hoz ki ebből a helyzetből. Mert ha jól csinálják, mondjuk egy első évadhoz hasonló minőségben, akkor ez az évad nagy kedvenc lesz.

Politikai ármány mellett biztos lesz bőven szerelem, árulás, több szálon, több helyszínen csavargó izgalmak. Számítok a szeretett városkép mellett Sebastian Koch-hoz (A mások élete) hasonló német színészek üdítő felbukkanására is.

Bárcsak megint rajongani lehetne a Homelandért! Amiért pedig külön szorítok, hogy valaki/valami leheljen lelket szegény Quinnbe.

(Index felületén nem látszik, de itt van egy szavazás, arról, mennyire reményteli szerintetek a kezdés. Blogon látható és szavazható)

Kategóriám rá:

kötelező - (erősen) ajánlott  - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Dupla évadnyitó anyagból nem lehet 100%-os pontossággal megjósolni egy sorozat várható minőségét, mégis a Communityvel kapcsolatban eléggé optimista vagyok. Pedig nem gondoltam volna, hogy ez újra bekövetkezhet. Hogy mégis miért kéne egy újabb esélyt adni ennek a sorozatnak, annak megindoklásához vissza a kezdetekhez.

Az első évad annyira vérfrissítően jó volt, hogy én magam is - valószínűsíthetően sokakkal egyetemben - szinte azonnal rajongójukká váltam. Jó karakterek, remek belső poénok, okos és ügyesen használt filmes, sorozatos utalgatások és természetesen a veszett jó paintball háborúk. Ehhez a megszokott szórakozásforráshoz képest a második, de főleg harmadik évadot már hitel-bizalomból sikerült (utólag nyilvánvalóan) kielégítetlen várakozással néznem, arra számítva, hogy végre visszatérnek a készítők az első évad remek hangjához. Tettek ugyan egy-két dicséretes lépést ebbe az irányba, de sajnos sokkal többet a kellemetlen középszer és az unalmas önismétlés felé. Így történhetett meg, hogy a negyedik évadot már csak egy üres, sorozatmentes időszakban, utolsó próbát téve kezdtem el nézni, hiú ábrándoktól eddigre már teljesen mentesen. Na és ekkor meglepődtem, ugyanis megérte adni még egy esélyt a Communitynek. Zseniális ugyan nem volt a negyedik évad, de szórakoztató mindenképpen. 

Ismerve tehát a Community mélyrepülését, illetve az előző évad miatt tudva, hogy még sincs minden veszve, igazán kíváncsian vártam ezt az új évadot. És habár az első Repilot c. rész (utalás Dan Harmon visszatérésére a készítők közé) inkább számított egyfajta mérföldkőnek és egyben a régi-új irány/hangvétel tisztázásának, a második rész viszont már tagadhatatlanul elérte megint a zseniális szórakoztatás szintjét! A Nicolas Cage-szállal sikerült egy az interneten joggal mémült jelenséget ügyesen meglovagolni, az új szemszög, azaz a tanári perspektíva pedig újabb tapló humorforrássá vált (valahol ugyebár pótolni kellett Chevy Chase karakterének hiányát), Chang pedig még mindig igazi gyökér.

Lényeg a lényeg, újra élvezhető a Community! Tehát akinek tetszett az első évad, az újra bátran visszacsatlakozhat, mert igazán úgy tűnik, hogy idén garantált lesz a szórakozás.

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Tetszett az írás? Jutalmazd like-kal vagy megosztással!

Eddig is döbbenve olvastam, ahogyan az aktuális csatornák sorban évről évre kaszálják el a Southlandet, majd a felbukkanó reményt hozó híreket is, miszerint más csatornák szerencsére mégis látnak meg benne fantáziát, és átveszik. Persze szigorúan csak egy évre. Eddig ilyen méltatlan módon jött össze ennek az iszonyat jó drámának öt évad.

Ez azért is érthetetlen számomra, mert a további egyértelműen berendelt sorozatok nézésekor sok esetben ugyanannyira - sőt van ahol jóval kevesebb - jogos bizonyossággal vártam mindig az évadzárók folytatását. Erre sorra  lehetett megdöbbenni, izgulni, mérgelődni, hogy most folytatják vagy se, meg azon, hogy most vajon az én készülékemben lenne a hiba, hogy lehet ennyire nem nyilvánvaló mindenki számára, hogy mennyire zseniális a Southland?

Viszont most már biztos, hogy vége-vége. A főbb szereplők más sorozatokhoz szerződtek, meg persze a szokottól nem eltérően a csatorna is ezt kommunikálta. Ha valamiért nagyon kár, hát ezért a sorozatért biztos. Hiányozni fog.

Mindenképpen szeretnék hát megemlékezni a most már biztosan utolsó évadról, a szám szerinti ötödikről, természetesen spoiler mentesen.

Az évadon átívelő történet nem volt annyira fókuszált, mint az eddigi évadokban. Egy helyett itt inkább több szál kapott egymással párhuzamosan nagyobb teret. Ezeket a történeteket sikerült viszont érzelmileg sokkal megterhelőbbé tenni. Egyértelműen egy happyendtelen, maximum reálisan elfogadható, kis reménnyel kecsegtető végkimenetelt sejtetett az egész évad, illetve a már megszokotthoz hasonlóan egy veszett nagy dühöt és frusztrációt okozó drámai robbanást.

Mint eddig is, ezt a robbanást a színészként jogos díjesőt jelentő, karakter szempontjából viszont tragikus végkimenetelű vendégszereplő történetszála környékén volt érdemes várni. Azt kell, mondjam, hogy most sikerült ezt a faktort kitörölhetetlenebbé, még fájdalmasabbá és lélekbe markolóbbá tenniük, mint az elmúlt négy évadban. Mondom ezt úgy, hogy a Nate szálra még élesen emlékszem. Amit a 9. részben megcsinált ez a sorozat, azért (is) beírták magukat a legjobb drámák közé evör! Szavakat nem találtam utána, és azóta is nehéz.

Aztán jött az évadzáró, amire nyilván még tartogattak drámát, amit az elvarratlan szálak, illetve az emberi butaság garantált. És hát zseniális volt és fájdalmas, ahogy egy igazán remek drámához illik. 

Hiányozni fog ez a színvonal, az érzelmileg is intelligens történetvezetés, a sok-sok futás, a humor és a teljesen különböző okokból megszeretett karakterek. Nagyon kár érte.

kategóriám rá egyértelműen:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Nem túl gyakran írok úgy sorozatokról, hogy ne a) az évadnyitányról, vagy b) az évadzáróról véleményeznék, de a The Good Wife 5. évadának 5. része mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ugyanis olyannyira szuperséges lett.

Az izgalomfaktor már a 4. évad utolsó részénél a tetőfokára hágott, ezzel párhuzamosan pedig a lécet is sikerült magasra tenniük. A sorozathoz méltóan a mostani évad teljes mértékben megfelelt a feltornázott elvárásoknak. Sőt olyan izgalmakban is részesülhettek a nézők - többek között az említett epizód során-, aminek a töredékéért hálásak lettek volna a Dexter sorozatzáróján joggal elborzadók.

Már az előző rész végén kiborult a bili, és nyilvánvaló volt, hogy itt óriási botrány lesz! Botrány! Sőt kezdetét veszi a háború: Lockhart Gardner vs Florrick Agos. Ami az 5. epizódban történt: az ellentétek egymásnak feszültek, lehullott a lepel az összeesküvésről, felszínre kerültek a titkos szándékok, és szépen és nem túl lassan végül fény derült a szövetségesek kilétére is. Az eközben generálódott feszültség és düh pedig megállíthatatlan erővel söpört végig a Lockhart and Gardner ügyvédi irodán. De hát nem akárhogyan.

A döbbenet néma pillanatai után a jogos indulatok nem ész nélkül törtek utat maguknak, hanem a jogot magas szinten művelőkhöz méltóan szabályt követően, átgondoltan, mondhatni elegánsan, remek stílussal. Bemutatva, hogy mennyivel kifejezőbb és rémisztőbb, ha valaki üvöltözés helyett higgadtan mondja a másik arcába, hogy a vérre menő háború akkor most elkezdődött. Engem megijesztett.

Nemcsak az ügyek intézése volt iszonyatosan élvezetes és izgalmas, hanem ahogy az erőviszonyok helyzetről helyzetre átrendeződtek egyik majd pedig a másik fél javára, persze csakis pillanatokra. Okos játék ez, ami az izgalom mellett remek szórakozást is nyújt nekünk, igazán hálás nézőknek. Az meg megint ilyen igazi good wife-os láttatásbeli zsenialitás, hogy ebben a szituációban is sikerült mindkét fél motivációját feltárni és megértetni, ezáltal pedig elérni, hogy mindkét tábornak igazat tudjunk adni. A döntőbírák helyzetét érzem át teljesen: nem tudom kinek drukkoljak jelenleg, csak mindkét csapatnak egyszerre. 

Jajj, mi lesz innentől? Meddig fajulhat ez a helyzet? Tisztára izgatott félelem szállt meg. Azzal kapcsolatban viszont nem, hogy ezt hogy fogják még remekebb és fordulatosabb módon megoldani a készítők. Ehhez már eleget bizonyított a sorozat!

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos