Vizuális élményeim tárháza

Na Mit Láttam


Ünnepi epizód, összeszedte magát a New Girl (S3E13 - Birthday)

2014. január 27. - pourushka

Az egyik favorit sitcomom, a New Girl egy karakterekben, poénokban erős, kifejezetten imádni való sorozat egyedi hangnemmel, és ez a vélemény okkal alakult ki bennem. Ehhez képest ebben az évadban eddig egy igazán közepes, néhol már a kínosság határát feszegető évadot produkáltak. De csak eddig a pontig. Ugyanis a Birthday című epizód ismét rettenet viccesre, élvezhetőre és szerethetőre sikeredett.

Ami a 3. évad eddigi probléma forrása volt, az meglepő módon nem a Jess-Nick szál, amiért egyébként óriás dicséret illeti a készítőket, hanem sokkal inkább az érdektelenségbe fulladt szerelmi háromszög, de a hal bűzlő feje egyértelműen Coach karaktere. És még nem is a színésszel lenne a gond, ő látszik, hogy akarja, és biztos tud vicces is lenni, de ez a New Girl már nem bírja el az ő karakterét is. A hőn szeretett, főbb szereplők játékidejéből áldoztak be igazán értékes perceket, csak azért, hogy játékba hozzák ezt az első évadban még kedvelt karaktert, majd pedig látva, hogy ez kissé nyögvenyelősre sikeredett, még több percet áldoztak be, hogy próbálják megszerettetni is. Szerintem hiábavaló próbálkozás volt, aminek egyértelműen a nézők itták meg a levét. Jobb lenne, ha visszafokoznák, valami mellékebb szereplői szintre, vagy megválnának tőle, és több teret engednének a két leginkább háttérbe szorított karakternek: Schmidtnek és Wilsonnak.

Ehhez képest, amikor már kezdtem volna komolyan aggódni a sorozatért, akkor kisujjból kiráztak egy ennyire, az első perctől a részvégi külön poénokig eszementjó epizódot, mint ez a szülinapos, ami visszatért a második évad irányvonalába. Cuki volt és romis is, emellett pedig különc, meglepő és nagyon vicces egyaránt. Na ezt már szeretem, rajongásom nem hiába nem hagyott el. Nagyon remélem, hogy így folytatják továbbra is. A következő kép mondjuk eléggé ezt sejteti.

1534893_807054645987856_654636935_o.jpg

Kategóriám rá optimistán:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Egy kis New Girl móka, hogy könnyebb teljen az idő a következő évadig

Általában nagyon vicces dolgok szoktak kikerekedni ezekből az autotunos, songify-os szöveg-megénekeltetésekből. Ennek ékes bizonyítéke a FOX tv saját New Girl témájú rendelése melodysheeptől. A szöveg összeválogatása  remek ízlésről árulkodik, persze kíváló hozott anyagból dolgozott, a dallam viszont a hallgathatón túl már szinte fülbemászó kategória.

Vigyázat, dúdolás gyanús!

New Girl 2. évad 25. rész évadzáró

Ha dupla vagy tripla ennyi részből is állt volna a New Girl idei évada, még akkor se tudtam volna vele túladagolni magam. És bár az évadzáró rész talán az évad leggyengébb része volt, de így is sokkal viccesebb, élvezhetőbb és lazább volt, mint bármelyik random kiválasztott HIMYM rész az utolsó két évadból. Pedig volt benne pár olyan elem: indiai esküvő, borztámadás, szellőző rendszerben szerelmes évődés, nomeg Taylor Swift, amit könnyedén, erőltetettségtől mentesen 25 percbe sűríteni, valljuk be, nem könnyű kihívás. Azért ügyesen teljesítettek.

És bár tényleg nem a legjobb rész volt, mégsem hinném, hogy ez alapján lenne érdemes értékelni az egész évadot, merthogy az igenis zseniális volt. A Jess-Nick szálért természetesen már az első részek óta odavoltam, lankadatlan lelkesedéssel szurkoltam, hogy végre összejöjjenek, és kifejezetten hálás vagyok azért, hogy ezt ilyen viccesen, de azért kellőképpen csöpögősen oldották meg. Schmidt karaktere hozta végig ugyanazt az egyedi, kissé bizarr, borzongva nevettetős stílust, Winston fokozatosan egyre nagyobb szerepet kapott, és az utolsó részt számomra leginkább ő vitte el a hátán. Az évad talán legnagyobb eredménye, hogy Zooey  Deschanel (Jess) szerepének esszenciáját megőrizve sikerült mégis mérsékelniük a karakterben (esetleg a színésznőben alapból)  rejlő irritáció faktort. Ezzel sokban hozzájárultak a sorozat szerethetőségéhez, mondjuk én szerettem így is, úgy is. És ha már a szeretni így is, úgy is-nál járunk, akkor kötelező kiemelnem a számomra legilyenebb karaktert, aki tényleg szinte bármit csinálhat, az remek: Nick. A sorozat legbénább és legcikibb karaktere, aki pont ettől az esetlenségtől lesz szerethető. A szereplők is igazán sokat tettek azért, hogy ez az évad is egy igazán magas szórakoztató szintet nyújtson.

Az epizódok frappánsak voltak, a poénok ültek és mindig frissek voltak, a mellékszereplőket pedig meg kell hagyni elég jó ízléssel válogatták össze. A karakterek és a történet dinamikájáért tényleg biztosra veszem, hogy a How I met-esek gondolkodás nélkül fél karjukat odaadnák. Nekem az egyik kedvenc sitcomom, csodálkozom is, hogy itthon eddig még egyik csatorna sem csapott le rá.

Azok számára, akik nehezen bírnák kivárni a következő évad részeit, és csillapítani szeretnék a sorozat hiányát, ajánlom nyári bulikra a True American játékot, aminek bár én nem hittem, de valóban léteznek szabályai. A bumm-szívtál szintű szabályzatért (angol nyelvű) a bátrak klikkoljanak ide!

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

 

süti beállítások módosítása