Az egyik favorit sitcomom, a New Girl egy karakterekben, poénokban erős, kifejezetten imádni való sorozat egyedi hangnemmel, és ez a vélemény okkal alakult ki bennem. Ehhez képest ebben az évadban eddig egy igazán közepes, néhol már a kínosság határát feszegető évadot produkáltak. De csak eddig a pontig. Ugyanis a Birthday című epizód ismét rettenet viccesre, élvezhetőre és szerethetőre sikeredett.

Ami a 3. évad eddigi probléma forrása volt, az meglepő módon nem a Jess-Nick szál, amiért egyébként óriás dicséret illeti a készítőket, hanem sokkal inkább az érdektelenségbe fulladt szerelmi háromszög, de a hal bűzlő feje egyértelműen Coach karaktere. És még nem is a színésszel lenne a gond, ő látszik, hogy akarja, és biztos tud vicces is lenni, de ez a New Girl már nem bírja el az ő karakterét is. A hőn szeretett, főbb szereplők játékidejéből áldoztak be igazán értékes perceket, csak azért, hogy játékba hozzák ezt az első évadban még kedvelt karaktert, majd pedig látva, hogy ez kissé nyögvenyelősre sikeredett, még több percet áldoztak be, hogy próbálják megszerettetni is. Szerintem hiábavaló próbálkozás volt, aminek egyértelműen a nézők itták meg a levét. Jobb lenne, ha visszafokoznák, valami mellékebb szereplői szintre, vagy megválnának tőle, és több teret engednének a két leginkább háttérbe szorított karakternek: Schmidtnek és Wilsonnak.

Ehhez képest, amikor már kezdtem volna komolyan aggódni a sorozatért, akkor kisujjból kiráztak egy ennyire, az első perctől a részvégi külön poénokig eszementjó epizódot, mint ez a szülinapos, ami visszatért a második évad irányvonalába. Cuki volt és romis is, emellett pedig különc, meglepő és nagyon vicces egyaránt. Na ezt már szeretem, rajongásom nem hiába nem hagyott el. Nagyon remélem, hogy így folytatják továbbra is. A következő kép mondjuk eléggé ezt sejteti.

Kategóriám rá optimistán:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos