Csupán nyolc rész, egy veszett nagy bonyodalom, egy zseniális, reális és érzékeny problémafelvetés, és kész is a varázslat. Végre egy (szigorúan első évad) True Detective szintű sorozat, amit megint lehetett hétről hétre várni, és ami engedett rajongani. Dicsérhetném sok mindenért, és természetesen kritizálhatnék benne jópár dolgot, és azzal is tisztában vagyok, hogy volt idén sok más nagyon zseniális sorozat, amik akár jobbak is voltak sok mindenben a Night of-nál, de nálam betöltött egy űrt. És ezért büdös nagy hálát érzek.

Amilyen színészekkel, karakterekkel, meg amit és ahogyan elmesélt. Szinte tapinthatóvá, valóssá vált az egész. Mégsem a karaktereket szerettem a leginkább, és nem is igazán magát a történetet vagy a dialógusokat, hanem azt a felfokozott, pezsgő és hálával teli érzést, amit a sorozat nézése során éreztem, pont, mint a True detectivenél. Teljesen érthető, miért volt oda az alaptörténetért James Gandolfini, én is imádtam rajongani The Night of-ért :)

Imádtam, ahogy a (remake) történet egy végtelenül problémás alapfelvetésből kifejlődött ki:

és ahogy ebből a felvetésből az évad alatt kristálytisztán rajzolódott ki az igazi tragédia:

a képen látható  bemenet és kimenet közti különbség. 

A köztes történetet úgy mesélte el a The Night of, hogy szándékosan nem mondott ki igazságokat, nem mondta ki, ki bűnös és ki ártatlan. A történet során soha semmi se fekete vagy fehér, hanem minden valóságosan szürke és sötét volt. Lezáratlan szálakat kapunk, a következményekről már lemaradtunk, és helyreigaztást sem eszközölt senki.

És így is volt jól. Egyrészről mert így hitelesebb a történet, másrészről ne is vigye el semmi a figyelmet arról a tényről, hogy igenis itt megtört egy élet. Ne az igazi elkövetőt keressük, ne oldja fel a bennünk lévő feszültséget semmilyen kisebb vagy nagyobb katarzis. Ülje csak meg ez az érzés a gyomrunkat! 

via GIPHY

Kategóriám rá:

kötelező - ajánlott  - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

A The Night of/ Aznap éjjel minden előszele azt sugallta, hogy ez az újonc csakis baromi jó lehet. Sorozatok világában az HBO jó előjel, ez a skandináv/killinges meg true detectives sötét képi világ megint csak jót vetíthet előre, és a lassan felfejthető gyilkosság szál plusz az empátiát kiváltó, ártatlan vádlott is eléggé adja, hogy működjön a The Night of. Aztán valamiért mégsem olyan egyértelmű, hogy ez valóban olyan briliáns lesz-e. Első rész megnézése után kicsit tanácstalan maradtam, nem tiszta, hogy imádni fogom a The Night of-ot, vagy inkább sajnálni fogom a kihagyott lehetőségek miatt. 

via GIPHY

Amivel egyértelműen nincs és nem lesz gond, azok a színészek. John Turturro, Riz Ahmad és Bill Camp is hitelesek és elevenek. A történetvezetés és az információk adagolása jól építik az izgalmakat, és elég égetővé tudják alakítani a fő kérdést: miszerint egy ennyire elcseszett szituációból (azaz halmozott és egyértelmű okokkal gyanúsítottnak lenni egy fiatal lány megölésében) ebben a mai világban ilyen hátrányos megkülönböztetéssel hogy a büdös fenébe lehet kikeveredni, túlélni, egyáltalán lehetséges-e.

via GIPHY

Az is rendben van, hogy a legtöbb pillanatban a néző is - a főszereplő Nasir Khannal karöltve, de azért nála egy cseppet belátóbban - ugyanolyan fogalmatlanul, pár lépéssel lemaradva követi az események lassú sodrását. Úgy hogy közben lövésünk sincs, hogy érdemben hogy jöhetne itt még bármi jó. Könnyen belátható, hogy az írók miért is akarják, hogy ebben a magatehetetlen, sötét helyzetben vánszorogjunk. És habár nem vagyok oda ezért a kiszolgáltatottság érzetért, de az erősen átgondolt és jól kivitelezett készítői szándéknak hála bevállalom ezt az azonosulást Nasirral.

Bármennyire izgalmasnak és jól kitaláltnak tűnik is a sztori és a The Night of világa, pár alapvető dolog nekem mégsem annyira bejövős. Hogy mik is? Az áldozat és a bűntény körül minden túl borzasztó és irreális. Ez a titokzatos, veszélyes, vad lány maximum egy tizenéves srác fantáziaszüleménye lehetne. Egy alapvetően jó gyerek pedig, mint Nasir, nem reális, hogy egyszer csak elkezdjen versenyszerűen minden - az élete számára ráadásul sorsdöntő - eldöntendő kérdésben rosszat választani (piálás, drogozás, kés, menekülés ...). Az adrenalin nem hathat ennyire szarul senkire. 

Ami még zavaró volt, hogy az első rész feszültsége nem felépítettre, hanem eltúlzottra sikeredett. (Bennem a Bábel házvezetőnős szálának emléke aktiválódott az egész rész alatt, amit mondjuk kifejezetten utálok.) A rész végére ez a túllicitált feszültség már párszor át is fordult nevetésbe (ami, teszem hozzá, teljesen üdítően hatott, ezek az ellentétes érzelem mixek tudnak jók lenni). Bárcsak jobban variálták volna az érzéseket/reakciókat, és nem húztak volna plusz feszültséglapokat a 19-re. Úgy sokkal hitelesebb lett volna a rész, anélkül, hogy bármennyi is elveszett volna az egész sötétségéből.

Összességében mégis - látva a sorozat első része hova érkezik meg az epizód végére - én a kicsit döcögős kezdés ellenére is elég bizakodó vagyok a The Night offal kapcsolatban.

Így hát kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos