Nem lehetett nem észrevenni, azt az őrült nagy hype-ot, ami körül vette eddig is a True detective-t. Van akinek a trailer, van akinek a nyomozós sztori, van akinek a két név: Matthew McConaughey és Woody Harrelson, van akinek a várhatóan nagy színészi átváltozás (öregedés, súly- és eszétvesztés ...) adott okot arra, hogy már hetek, hónapok óta nem csak, hogy nagyon várja, hanem már látatlanban minden létező és nem létező díjat odaítéljen ennek az új HBO sorozatnak, ami itt jegyzem meg: jelenleg 9,4es imdb-n.

Ha valamihez hasonlítani kéne, egyáltalán nem lenne nehéz dolgom: az ügy egyértelműen a The Killing nyomorúságos, beteg hangulatát hozza; látványban meg nekem nagyon hannibalos, és nem csak a bűntettes jelenet miatt; maga a helyszín, illetve a nyomozás bemutatása pedig Capote: Hidegvérrel c. könyvét vagy ezt a szálat a Capote c. életrajzi filmből juttatta eszembe, ilyen szempontból még a hangi irritáció is stimmel nálam, persze visszafogottabban és más módon, biztos nem mindenkit zavart annyira, mint engem, ahogy a szereplők, de főleg McConaughey eszméletlen lassan beszélnek.

Azzal persze, hogy sok mindenre hasonlít, még nincs semmi probléma. Sőt, nagyon izgalmasnak tűnik a történet, a megőrülés is eléggé garantált. Csak nekem hiányzik - tudom, még csak egy rész ment le - az esszenciája, ami definiálná a sorozatot. Számomra erre a leginkább hasonlító, megragadó tényező, a McConaughey (Rust Cohle) karakterének különc és érzékeny gondolkodásmódja, eszmefuttatásai, és itt kifejezetten nem a konkrét nyomozással kapcsolatosokra gondolok. Ilyenekből kéne még-még!

Értékeket nem kívánok elvitatni a sorozattól, és kételkedni sincs okom: a színészi játékok, sztori, elbeszélésmód minden nagyon rendben van, és ha nincs ez a nagyon várósság, valószínűleg jobban el lennék most ájulva.

Lehet ez még jobb is, de addig is kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Ha tetszett, oszthatod, lájkolhatod!