Egy, a már hatodik évadával elstartolt sorozatról bőven lehet nagy, általános következtetéseket levonni, illetve úgy minősíteni, hogy azzal lényege és egésze is átadásra kerüljön. 115 résszel a hátam mögött, még mindig rettenetesen rajongva ezért a sorozatért próbát tennék most átadni a The Good Wife (A férjem védelmében) nagyszerűségének mibenlétét spoilermentesen és objektíven. Merthogy ennek a rajongásnak igenis rengeteg racionális oka van. Hogy mik is ezek?

Mert a történetvezetés okos, aktuális és merész 

Egy ügyvédes sorozattól alapból várható, hogy erős sztorikat hoz, törekszik a csavarosságra, a jó-rossz illetve az igazság-hamisság tengelyein izgalmasan egyensúlyozva vezeti az epizódokon és az évadokon átívelő eseményeket. Ezt pedig a The Good Wife roppant ügyesen csinálja. Ennek a sorozatnak még a láttatásmódjában is tükröződik a műfajisága, semmi sem fekete vagy fehér, pro-kontra ismerjük meg a karakterektől kezdve a háttér és a központi, aktuális eseményekig mindent. Itt tényleg igazi relatívságot tapasztalhatunk meg, azt hogy egy szemszög nem szemszög, az új események új fényt vetnek a múlt eseményeire, más szemszögek pedig nem csak árnyalják, hanem felül is írhatják véleményünket. Nem mondanak ki abszolút igazságokat, hagyják, hogy végül mi alkothassunk véleményt (például hogy Will vagy Peter). Nem félnek a központi szereplők személyiségének árnyékosabb, esendőbb területeit is bemutatni, ettől pedig nem csak okosabb, objektívabb és ügyvédesebb a sorozat, hanem igazibb is. Amitől pedig még valóságosabbá válik a The Good Wife az az, ahogyan a világ történéseit beemelik a sorozat történéseibe, ahogy - elég egyedülálló módon - leképezik a világ történéseit (lehallgatási ügyek, politikai kampány botrányok, technológiák fejlődésén át egészen a sorozatvalóság jelenéig, azaz Alicia hülye nyomozós, indokolatlan szarvasos tv sorozatáig ...).

Mert nagyon színes és izgalmas mellékszereplőkkel játszanak, mégpedig rengeteggel

Ez egyrészről azért annyira menő, mert amellett, hogy nagyon hangsúlyosak a főkarakterek (aki szintén eszméletlen jók), és tényleg körülöttük zajlanak az események, mégis olyan zseniális mellékszereplőket sorakoztatnak fel, és szerepeltetnek évadokon át újra és újra, akik nemhogy nem lopják el a showt, hanem még feljebb emelik a színvonalat.

Most csak néhány azok közül, akik megjelenése azonnali mosolyt vált ki belőlem: a betegségére rájátszó ügyvéd, Louis Canning, akit Michael J. Fox alakít, az ördög maga: Colin Sweeney, az arrogáns és megátalkodott Eli Gold, a rohadék David Lee, a fókusznélküli Elisabeth Tascioni, (Meryl Streep lánya) Mammie Gummer naiv szőkét mímelő ügyvéd karaktere, és kivétel nélkül az összes családtag ... Egy egész posztot tele lehetne írni a zseniális karakterek sorolgatásával. 

Amitől viszont tényleg a legek közé sorolandó a The Good Wife, mert nem fél változni, megújulni, együtt nő és változik az idő múlásával

Nagyon sok sorozattal fordul elő, hogy túl sokáig ragaszkodik egy karakterhez (ékes példa erre Homeland - Brody), tovább tart, mint az alapötlet (ld. HIMYM), és így az önmaguk által kialakított korlátaikon belül tévelyegnek, kínlódnak, önismétlésbe torkolnak, végül pedig megtörténhet, hogy a remek ötletek önhibájukból érdektelenségbe fulladnak. Ez viszont a The Good Wife esetében kizárt. Ugyanis itt mernek változtatni, új színtereket, új karaktereket bevonni, régi szereplőktől megválni ( :( ), növekedni. Elég csak azt nézni, hogy az államügyész megcsalt felesége pozícióból hová jut el Alicia karaktere. És habár egyetlen mellékvágány szál tényleg volt ezalatt a több mint száz rész alatt (Calinda férje-történet), de időben észrevették, elvarrták, és továbbléptek. Ez a - más sorozatok számára irigyelésére méltóan - jelentéktelen tévedés pedig csupán mellékterméke a próbálkozásnak, aminek köszönhetően nyújt ennyire minőségi szórakoztatást a széria. (És akkor nem is beszéltem az évadnyitók és évadzárók magasságairól.)

Aki imádja a karakterdrámákat, aki szereti az ügyvédes sorozatokat, a szövevényes történetvezetést, a romantikus szálakat, aki szeret jóízűeket nevetni, és még nem nézi, azoknak, meg egyébként is mindenkinek:

kategóriám rá:

KÖTELEZŐ - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Lehet furcsa a kérdés, de nem magyarázom, viszont kíváncsi lennék, Ti (Alicia helyében) kit választanátok:

Nem túl gyakran írok úgy sorozatokról, hogy ne a) az évadnyitányról, vagy b) az évadzáróról véleményeznék, de a The Good Wife 5. évadának 5. része mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ugyanis olyannyira szuperséges lett.

Az izgalomfaktor már a 4. évad utolsó részénél a tetőfokára hágott, ezzel párhuzamosan pedig a lécet is sikerült magasra tenniük. A sorozathoz méltóan a mostani évad teljes mértékben megfelelt a feltornázott elvárásoknak. Sőt olyan izgalmakban is részesülhettek a nézők - többek között az említett epizód során-, aminek a töredékéért hálásak lettek volna a Dexter sorozatzáróján joggal elborzadók.

Már az előző rész végén kiborult a bili, és nyilvánvaló volt, hogy itt óriási botrány lesz! Botrány! Sőt kezdetét veszi a háború: Lockhart Gardner vs Florrick Agos. Ami az 5. epizódban történt: az ellentétek egymásnak feszültek, lehullott a lepel az összeesküvésről, felszínre kerültek a titkos szándékok, és szépen és nem túl lassan végül fény derült a szövetségesek kilétére is. Az eközben generálódott feszültség és düh pedig megállíthatatlan erővel söpört végig a Lockhart and Gardner ügyvédi irodán. De hát nem akárhogyan.

A döbbenet néma pillanatai után a jogos indulatok nem ész nélkül törtek utat maguknak, hanem a jogot magas szinten művelőkhöz méltóan szabályt követően, átgondoltan, mondhatni elegánsan, remek stílussal. Bemutatva, hogy mennyivel kifejezőbb és rémisztőbb, ha valaki üvöltözés helyett higgadtan mondja a másik arcába, hogy a vérre menő háború akkor most elkezdődött. Engem megijesztett.

Nemcsak az ügyek intézése volt iszonyatosan élvezetes és izgalmas, hanem ahogy az erőviszonyok helyzetről helyzetre átrendeződtek egyik majd pedig a másik fél javára, persze csakis pillanatokra. Okos játék ez, ami az izgalom mellett remek szórakozást is nyújt nekünk, igazán hálás nézőknek. Az meg megint ilyen igazi good wife-os láttatásbeli zsenialitás, hogy ebben a szituációban is sikerült mindkét fél motivációját feltárni és megértetni, ezáltal pedig elérni, hogy mindkét tábornak igazat tudjunk adni. A döntőbírák helyzetét érzem át teljesen: nem tudom kinek drukkoljak jelenleg, csak mindkét csapatnak egyszerre. 

Jajj, mi lesz innentől? Meddig fajulhat ez a helyzet? Tisztára izgatott félelem szállt meg. Azzal kapcsolatban viszont nem, hogy ezt hogy fogják még remekebb és fordulatosabb módon megoldani a készítők. Ehhez már eleget bizonyított a sorozat!

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos