Éppen hogy csak elkezdődött a True Detective második évada, már azon morfondíroztam, hogy az  imádott, lassú beszédű, egyedülállóan borzongató hangulatú első évadhoz képest ez az évad miben okozhat majd csalódást nekünk, rajongóknak. Félelmeimmel biztos nem voltam akkor sem egyedül, ahogy mostani véleményemmel se leszek, miszerint ez az évad észveszejtő volt, csak nem abban a pozitív értelemben, mint az első évad.

Mitől féltünk leginkább? Egy korábbi bejegyzésemben az első szavazás azt járta körül, melyik színész lehet a legproblémásabb. Az eredmény pedig (bár még mindig lehet szavazni): jelen állás szerint Vince Vaughntól féltünk a leginkább, Colin Farelltől pedig a legkevésbé. Én meg pont fordítva voltam az egésszel már akkor is. Most pedig, hogy már láttam is a teljesítményüket, biztosra mondom, itt mindenki ugyanannyira volt problémás, és nem mindig a saját hibájukból. Mindannyiuknál rosszabb, és engem magasan a legjobban idegesítő teljesítményt a Jordan Semyon karakterét hozó Kelly Reilly nyújtotta (és aki nem Frances Conroy lánya, bár én eléggé azt hittem). Hozzá képest a 4 színész sokkal tűrhetőbb volt, habár jónak őket sem nevezném.

A színészi színvonallal kapcsolatban egy dolgot emelnék ki (merthogy sok dologban ők is csak a körülmények elszenvedői voltak), amivel mind a négyen egyaránt felidegesítettek: a nagyon lassú, tördelt beszéd önmagában még nem színészi teljesítmény, túlzott mennyiségben pedig rettenetesen irritáló!! Ebben az évadban megfigyelhető volt, hogy minél központibb szerepet kapott valaki, azzal arányosan volt lassabb a beszéde, és annál több és hosszabb indokolatlan helyű szünetet tartott mondandójában. Hogy ezt kérte valaki, vagy csak maguktól érezték kötelezőnek, nem tudom, de ne, ne, ne és neee. 

Szavazós posztomban lehetett tippelni még, hogy mi lesz a leginkább problémás ebben az évadban. Ezt a szavazást jelenleg a színészi alakítások-kategória vezeti, amit követ a párbeszédek minősége és a hangulatiság. Legkevésbé pedig a lezárás elrontásától féltek a szavazók. Látva a True Detective második évadát a legeslegnagyobb problémát szerintem a sokszor kellemetlen, bohóc szövegkönyv és a zagyva sztori okozta. Ezek erős kettőse okozott óriási és nem megugorható problémát a színészeknek is, akik emberi tempóban beszélve se hinném, hogy sokat tudtak volna javítani a párbeszédeken, bár legalább kevésbé idegesítettek volna fel. Zagyvaságról meg annyit, hogy minden részben minimum 5 olyan pillanatom volt, hogy ezek meg már megint kik, mi közük egymáshoz, meg most miről beszélnek. Sőt az se volt számomra mindig tiszta, hogy ki halt meg éppen. Állítom, ha kapnék egy random listát színészekről, akár egy képes listát, és az lenne a feladat, hogy mondjam meg, játszott-e ebben a sorozatban, esetleg, hogy ha igen, akkor kit (névvel együtt), nem tudnám közepesnél jobbra teljesíteni. Ugyanez karakter nevekkel. És nem a memóriámmal van gond (arcból jó vagyok), hanem túl szövevényesre sikeredett a történet, sok névvel említett, közép fontos karakter kapott 5-10 percnyi játékidőt, és ezt nem lehetett követni. Én legalább is elbuktam. Kellett volna minden rész elejére (vagy külön kiadni) a drámák analógiájára egy felsorolást a szereplők nevéről, meg, hogy kik ők. 

Volt baj tehát rendesen, értelmetlenségek, kellemetlen párbeszédek, monológok, kiszámítható és nyögvenyelős fordulatok, követhetetlenül sok mellékkarakter, nomeg a lassú és szaggatott beszédű színészek... Egy dolog hozta csak az előző évad színvonalát, a gyönyörű - itt vidék meg láp helyett út és város - képek.

Nehezen hiszem, hogy csak én csalódtam ekkorát, mert nem hogy nem közelítette meg azt a szintet, amit az első évad hozott, és amit imádtam is, hanem sok szempontból pocsék volt. Éppen ezért lep meg, hogy imdb-n, a 2. évad 7. része a 2. legjobbra értékelt epizód a sorozat életében. Rajongók, nem ezt érdemeltük :(

(Index2 felületén nem látszik, de itt van egy szavazás, arról, nektek hogy tetszett ez az évad. Blogon látható és szavazható)

Kategóriám rá:

kötelező - ajánlott  - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Valamennyire szerintem mindenki tart attól, hogy ez az új évad True Detective nem fog felérni az ominózus, imádott, lassú beszédű, egyedülállóan borzongató hangulatú első évadhoz. Hiszen annyira magasan van a léc, hogy baromi nagy kihívás lesz felérni hozzá, de azért biztos nem lehetetlen. Csupán a megismételhetetlenség vagy valósabb sejtések állnak az ódzkodás mögött? Ehhez érdemes megnézni mitől tartunk leginkább.

A főszereplők kiválasztása biztos, hogy sokakban okoz aggodalmat, na de ki a legproblémásabb? (Ha nem látszik a szavazó, akkor a blogra átkattintva tudsz szavazni, index2-n vmiért nem :( )

Nekem egyik színész se dobogtattam meg szívemet, sőt, Vaughn és McAdams kifejezetten meg is riasztott, hiszen színészileg ők még egyszer sem fogtak meg eddig, sajnos. Aztán idővel kicsit átfordult bennem ez az érzés, és pont Vince Vaughnban lett a legtöbb reményem. Bízom benne, hogy ő is olyan választás, mint egy éve Matthew McConaughey, aki brutálisat nőtt mindenki szemében szakmailag, és ez annyira nem volt sejthető. Ha még ekkora fordulatot nem is gondolok Vaughnnál, de bizalmam felé van leginkább, legkevesebb pedig Rachel McAdams felé. Colin Farell meg az a típus, akinek feküdnie kéne ez a szerepkör, de hogy képes-e bele is hasadni, nem vagyok meggyőzve, de bárcsak. Tyler Kitschről tippelni sem tudok, ezért annyira nem is tartok tőle (tudatlanság boldogít).

Erős hangulatában, dialógusaiban, monológjaiban tűnik nekem az első évad leginkább megismételhetetlennek. De nem is vágyom az ismétlésre, például nem McConaughey szájából ezek az ominózus monológok biztos, hogy komolyan vehetetlenek lennének, sőt sokuk akár olvasva is. Sztoriban viszont kifejezetten valószínűnek tartom, hogy még felül is lehet múlni az első évad nyomozós szálát, amit sokan, számomra nehezen érthető okokból kritizáltak.

Latolgatva az esélyeket, arra jutottam, hogy valószínűleg a különbözőségek adnak a legtöbb esélyt az élvezet növelésére. Éppen ezért örülnék egy máshogy borongós, másmilyen nyomozásos, eltérő tempójú, másmilyen karakterdráma sorozatnak, mint amilyen az előző évad True Detective volt, csak egy dologhoz ragaszkodnék, a magas minőséghez, ahhoz viszont nagyon.

Kategóriám rá, mert más nem is lehet:

kötelező - ajánlott  - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Elég megosztott a nézőközönség véleménye az addig egekig magasztalt True detective első évadának lezártakor. Ennek egyik nyilvánvaló oka lehet, a kezdeti hypeból már-már kontrollálatlanul túlgerjesztett rajongói vakság. Mindenki annyira szerette a sorozatot, hogy mennyire eszement jó, meg mennyire különlegesen mesteri, hogy a közbeni kritikákat olvasva már az a gyanúm támadt, mintha a nézők egy része idővel a rajongás rajongóivá vált volna, nem pedig a látottaknak. 
(Innentől spoileres írás következik)

Merthogy most megy a sírás, meg az elégedetlenkedés, hogy milyen elnagyolt a nyomozási szál, meg hogy nem göngyölítettek fel, illetve varrtak el minden szálat (több szálas tartalmilag passzoló kifejezés sajnos nem jut eszembe). De milyen elvakultság kell ahhoz, hogy ne tűnjön fel az alkotók egyértelmű  más irányba tartó szándéka. Tényleg az a fontos, hogy mélyebb ismeretet szerezzünk a tettes nyomorodástörténetével vagy a szekta tanaival kapcsolatban? Vagy hogy megértsük a gallyak krikszkraksz szélharangjai és persze ezek bőrbe vésett megvalósulásai pontosan mit jelentenek, vagy hogy honnan eredeztethető a Yellow king, meg a Carcosa dolog? És ha ezeket mind tudjuk, akkor már jön a wow érzés? Szerintem alapból így életszerűbb, hogy valamire kapunk válaszokat, és valamire sosem. Egyébként pedig ne felejtsük, ez egy 8 részes sorozat, ami 17 évet ölel fel. Engem, speciel sehol se éreztem, hogy áltattak volna akár egy gigantikus csavarral, akár a sorozatgyilkosságok bármely mélységű megértésével.

Az meg pláne érthetetlen számomra, hogy a nyomozási szálért epekedők hogyan lepődhettek meg a 7. rész végi "leleplezésen". Egy héttel hamarabb illett volna rájönni. Én legalább is úgy vagyok ezzel, hogy olyan dolgot élvezek, vagy olyanért rajongok, amiben egy kicsit jó vagyok, vagy amit kicsit értek legalább.

Ezt persze még sokáig cifrázhatnám, a lényeg, hogy a True Detective egy vállaltan karakterközpontú, nem nyomozási bravúrra vagy történeti megacsavarra törekvő, hanem sokkal inkább gyönyörű képi megoldásokkal játszó sorozat (bár nekem már az agancsokból örökre elegem van), és nem pedig a True Crime. Vagy hogy létező példával éljek: ez nem a The Killing, ahol nyilván nem ördögtől való elvárás a gyilkosságok nyomozati úton történő izgalmas felgöngyölítése. Nézői részről szerintem ott történhetett az elcsúszás, amikor a saját rajongás sugallta elvárások elhomályosították/felülírták a sorozat vállalásait.

És akkor a vélemény: ez egy kifejezetten jó első évad volt. A főszereplőket nem lehet olyan dicsérő szavakkal illetni, amit ne írtak/mondtak volna még rájuk. A monológok nagy részét imádtam, képi világ, főcím(zene) telitalálat, a rejtélyes történetmesélés egyenetlen tempója pedig igazi esszenciája volt a True detectivenek. Azok, akik nem akarták észrevenni, elfogadni, hogy ez igencsak karakterdráma, és végig thrilleri, krimis élményeket, megoldásokat vártak, azoknak csalódás lehetett az évadzárás, de úgy tippelem, számukra tartogatni is fog még az élet párat. 

Kategóriám rá (nem krimi rajongóknak):

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Nem lehetett nem észrevenni, azt az őrült nagy hype-ot, ami körül vette eddig is a True detective-t. Van akinek a trailer, van akinek a nyomozós sztori, van akinek a két név: Matthew McConaughey és Woody Harrelson, van akinek a várhatóan nagy színészi átváltozás (öregedés, súly- és eszétvesztés ...) adott okot arra, hogy már hetek, hónapok óta nem csak, hogy nagyon várja, hanem már látatlanban minden létező és nem létező díjat odaítéljen ennek az új HBO sorozatnak, ami itt jegyzem meg: jelenleg 9,4es imdb-n.

Ha valamihez hasonlítani kéne, egyáltalán nem lenne nehéz dolgom: az ügy egyértelműen a The Killing nyomorúságos, beteg hangulatát hozza; látványban meg nekem nagyon hannibalos, és nem csak a bűntettes jelenet miatt; maga a helyszín, illetve a nyomozás bemutatása pedig Capote: Hidegvérrel c. könyvét vagy ezt a szálat a Capote c. életrajzi filmből juttatta eszembe, ilyen szempontból még a hangi irritáció is stimmel nálam, persze visszafogottabban és más módon, biztos nem mindenkit zavart annyira, mint engem, ahogy a szereplők, de főleg McConaughey eszméletlen lassan beszélnek.

Azzal persze, hogy sok mindenre hasonlít, még nincs semmi probléma. Sőt, nagyon izgalmasnak tűnik a történet, a megőrülés is eléggé garantált. Csak nekem hiányzik - tudom, még csak egy rész ment le - az esszenciája, ami definiálná a sorozatot. Számomra erre a leginkább hasonlító, megragadó tényező, a McConaughey (Rust Cohle) karakterének különc és érzékeny gondolkodásmódja, eszmefuttatásai, és itt kifejezetten nem a konkrét nyomozással kapcsolatosokra gondolok. Ilyenekből kéne még-még!

Értékeket nem kívánok elvitatni a sorozattól, és kételkedni sincs okom: a színészi játékok, sztori, elbeszélésmód minden nagyon rendben van, és ha nincs ez a nagyon várósság, valószínűleg jobban el lennék most ájulva.

Lehet ez még jobb is, de addig is kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Ha tetszett, oszthatod, lájkolhatod!