Nem tudom, ha előtte semmi kedveset és motiválót nem olvasok a filmről, akkor is ennyire gonosznak érezném-e most magam. Nem attól, hogy nem tetszett, hanem attól, hogy ilyen nagyon-nagyon nem tetszett.
Mivel volt bajom? Egyszerűbb kérdés, mivel nem: Earllel és a haldokló csajjal (Olivia Cookot már a Bates Motelben megkedveltem), és ennyike. Üres menetek, bután kísérletező szögekből vett képek (rettenetesen zavart), klisés karakterek, amik nem karikaturisztikusan voltak viccesek, hanem egyszerűen sablonosak és bűnrosszak, na és persze a mindennél idegesítőbb: a mormota képű Greg gyerek, meg az ő összes filmes dolga. Elképesztően irritált. Az járt utána a fejemben, hogy csak nem voltam én is ennyire irritáló, nyegle, céltalan tinédzser. Minden, ami alapból még jól is elsülhetett volna ebben a filmben, azt meg addig tolták túl, míg már kínossá vált.
Jobb lett volna ha a cím és a tartalom: Earl és a csaj, aki meg fog halni lett volna.
Olvastam, hogy ez a film enged nevetni egy végtelenül szomorú eseményen, hát engem egyszer sem. Egyedül Earl üdítő megszólalásai nevettetek meg, semmi más, ezen kívül csakis elszomorított (hisz nekem sincs jégből a szívem), meg feldühített, hogy mennyire silány.
Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni friss, nagyon eredeti, fiatal, művészi filmnek szánt alkotás, ami bizonyítani akarta, hogy egy ilyen tragédiának igenis lehetséges más színezetet adni. A célok nagyon rendben voltak, ehhez viszont nagyobb mélységig szükségeltetett volna leásni.
A fiatalság filmeket az ifjúságból jövő könnyedség, súlytalanság, ez a sose halunk meg életfelfogás lengi általában körül. Ez az alapsztori semennyire sem súlytalan, és a meghalás se összeegyeztethető a sose halunk meg életfelfogással. Az ellentmondás még nyilván nem gond, csak fel kellett volna oldani, új irányt kijelölni, és akkor lettek volna valamilyenek. Ehelyett az egészet a főszereplő segedelmével mind elnyegléskedték, meg tele tételmondatozták. A halál pedig ennél több tiszteletet, de legalább mélységre törekvést érdemelt volna. Lehet könnyed, lehet vicces is, bájos vagy megbotránkoztató, de ilyen mellékes, mint ebben a filmben nemár. Betették a halált a címbe, a sztori közepébe, hogy aztán egy felesleges, de zavaró kellék legyen, amit kerülgetni kell.
Kb olyan film lett az egészből, mint amilyet sikerült Gregnek összerakni végül ajándékba, értem a szándékot, de homályszeletelés az egész. Még azt se tudja átadni, hogy tényleg mennyire hiába való, talán lehetetlen is érdemben arról bármit mondani vagy bármilyen módon is kifejezni, amit a haldoklás/elmúlás miatti tehetetlenségünkben érzünk. A kis részletek láttán azt se tartom véletlennek, hogy Rachel kómába esett a filmvetítés közben, én is hasonlóan menekültem volna ki a szituációból.
Aki egyébként betegségen, haldokláson szívmelengetően szeretne elmosolyodni, annak ajánlom figyelmébe egy rész megnézése alapján a Red Band Society sorozatot, teljesen ez a szint, csak nincs művészkedés, se irritáló főszereplő, cserébe egész érzelmes és bájos.
Már futottam bele olyanba, hogy valami nagyon nem tetszett az olvasók pedig szerették a filmet (Begin Again - Szerelemre hangszerelve esetében), így itt is jól jöhet egy szavazás.
Kategóriám rá:
kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos