Múltkori, trailert latolgató írásomból már kiderült, hogy milyen nagy izgalommal vártam David Fincher új filmjét, a Gone Girlt (Holtodiglant). Éppen ezért és krimi/thriller-éhségem csillapítása végett már a premier napon megtekintettem a filmet. Az elkövetkezőkben spoiler nélkül számolok be a cselekmény ecsetelését is mellőzve a kialakult benyomásaimról.

Rajtam a film 149 perce alatt a következő érzések uralkodtak el: álmosság, az ólom lábakon járó idő folyamatos nyomása és az egyre erősödő érdektelenség. Ennek a három dolognak az ok-okozatisága végül ördögibb kört alkotott, nagyobb összjátékban működött bennem, mint a film furmányosnak szánt fordulatainak sora.

Beszélhetnék arról, hogy mennyire indokolta ezeket az érzéseket: az egyértelműen hosszú játékidő, az hogy mennyire túl sok mindent akartak nagyon rövid idő alatt elmesélni és megoldani, vagy hogy milyen csalódás volt, amikor a figyelmemet megmozgató irányokkal végül nem kezdtek semmit, mert ugyan ezek a dolgok is egyértelmű okozói voltak álmos érdektelenségemnek, de elvitathatatlan, hogy a bajok igazi forrása a két fő karakterben keresendő.

Hogy miért nem működött nálam ez a film? Mert nem mozgat meg egy olyan nő eltűnése, akit nem tudok kedvelni, és nem is tudok aggódni érte, ha nem érzek vele semmifajta közösséget. Ennek oka Amy részben távoli és megfoghatatlan karaktere. Titokzatos alakja pedig nem a szándékozott misztikum hatását váltotta ki, hanem az érdektelenségét. Nem próbáltam kitölteni a lyukakat, megfejteni a szándékait. Amit megtudtam idővel, az meg továbbra is csak annyit erősített meg benne, hogy kit érdekel. Az a keresztrejtvény sarkall fejtegetésre, ami teljesíthető ,de egyben kihívás is, flow élménnyel kecsegtet. Amy viszont nem a jó értelemben vett kusza, hiányos feladványa a filmnek, ami külön vicces foglalkozását tekintve, hiszen kvízkérdéseket ír magazinoknak :). (Nekem ráadásul a színészi alakítása sem jött be annyira, de ezzel biztos kisebbségben maradok.)

És akkor a férj, Nick karakteréről essen pár szó, aki legalább volt valamilyen. Volt egy kicsit balf@sz, kicsit csaló, kicsit következetlen és nyomokban kiismerhetetlennek tűnő, de leginkább hangsúlyozom, hogy a szituációhoz mérten rettenetesen érdektelen volt. Az pedig innentől egyértelmű, hogy a férj érdektelensége mit erősített tovább bennem.

Azok a kérdések, amikért a trailer láttán megőrültem, nagyon hamar elkezdtek hidegen hagyni. Nem érdekelt a házasságuk, a múltjukkal, a jelenükkel és a jövővel egyetemben. A néha tényleg hidegrázóssá sikeredett fordulatok is éppen ezért hiábavalók maradtak. Mert hát miért is érdekelne, hogy mi történt és miért azokkal, akik amúgy sem érdekelnek? 

Néhány üdítő színfolt ellenére (na nem a férj testvérének vulgáris megszólalásai, hanem Gézánk egy-két benázós poénja, az ügyvéd Tanner Bolt egésze) az ami a trailereknek és plakátoknak sikerült, a film egészének nem jött össze, ezért, és mert annyi sokkal nézésreméltóbb film jött ki mostanság

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

 Kíváncsi lennék a Ti véleményetekre is,

David Fincher új thrillere a Holtodiglan (Gone Girl), a mi Gézánkkal, Ben Affleckkel a főszerepben úgy néz ki az ősz egyik torrent, mozi slágere lesz. Az alapsztori elég valószerű, és megalapozott sztereotípiára épít: a feleség (Amy) eltűnik, a nyomozás és a média figyelmének középpontjába pedig az egyrészről kézenfekvő gyanúsított, másrészt pedig zavarosan is viselkedő férj (Nick) kerül. Folyamatosan pro-kontra kerülnek elő titkok, rejtegetett, nem sejtett infók, gyanús alakok, bizonyítékok, hol besarazva, hol éppen kifehérítve a férj becsületét. Ezt a kettősséget pedig ha jól csinálták, garantáltan végig lehet izgulni a film nem rövidke, 145 percét. A történet a forgatókönyvet is jegyző Gillian Flynn regényén alapszik, aki, hogy mindenki hasonló izgalmakkal nézhessen szembe, megváltoztatta a könyv eredeti befejezését.

Az ügyesen kiaknázható alaptörténeten kívül ami, vagyis aki biztosra garantálja a feszült borzongást, az Fincher zenei választása, azaz Trent Reznor. Azért is jó jel, hogy a rendező ismét a járt utat választotta, hiszen Reznor nem csak rengeteg jelölést és még Oscart is kapott már filmzenéiért, hanem nem is kevéset mentett A tetovált lány élvezhetőségén (ami mérföldekkel elmarad az eredetitől, de a zenéje legalább jó volt).

Elvitathatatlanul sokminden abba az irányba mutat, hogy lesz itt min izgulni! Már amúgy is vágyom egy olyan filmre, ami ügyesen manipulál, megvezet, bevisz az erdőbe, és folyamatosan éltetni tudja bennem a kétkedést és a gyanakvást, vajon a férj tette, vagy valaki más? Ki a bűnös? Olyan kis simlis fejű ez a Ben Affleck, vagy inkább csak szerencsétlen?...

Amikor pár hónapja először láttam moziban a Holtodiglan előzetesét, rögtön azt gondoltam, a férj a bűnös. Most megnéztem egy másik trailert (vagy ugyanazt, csak már nem tűnt föl), és hát mégsem olyan egyszerű a dolog. A készítők szándéka is egyértelműen nem megkönnyíteni ennek a kérdésnek az eldöntését. Ha az eredeti könyv/film címadást nézzük (Gone Girlt), ebben is törekedtek - szemben a magyar Holtodiglan címmel - semleges maradni, nem befolyásolni a nézők véleményét,  és nem megkönnyíteni a dolgunkat. Juj, de izgis ez :)

Ha a film hozza a trailer kétely-hullámvasutas színvonalát, akkor ez garantáltan jó lesz. Nálam mindenképpen várós.

UPDATE: időközben elkészült a film spoilermentes kritikája is, amiből kiderül, valóban érdemes-e a megnézésre!