A Blue Valentine-os Derek Cianfrance második rendezéséhez ismét Ryan Goslingot választotta főszereplőnek, természetesen a női nézők legnagyobb örömére. Nagyon fontos gyorsan tisztázni, hogy ez a film csupán ennyiben teszi érdekeltté a nőket a megnézésben. Merthogy a The Place Beyond the Pines egy ízig vérig férfiakról és férfiaknak szóló film.

Azoknak, akik teljesen nulláról akarják megnézni a filmet, azoknak a következő két ugyan spoileresnek nem nevezhető bekezdést azért ildomos lenne átugrani.

Ez a film olyan nem kicsit maszkulin kérdésekkel játszik, mint hogy: milyen előnyökkel, esetleg hátrányokkal indulunk, ha apánk is az életünk része, vagy hogy mit is jelent apád fiának lenni, és továbbgondolva: apád fiaként apának lenni. Ez persze csak akkor válik kényelmetlen szituációvá, ha az említett apa saját megoldatlan nyomorát kéretlen örökségként hagyja utódjára. Ez a hagyományozás általában már a gének útján elkezdődik, illetve folytatódik azzal, hogy az apa jelenlétével, esetleg pont a távollétével mélyíti el az utókor problémáját. Így történhet meg végül, hogy sorsok, történetek képesek generációról generációra továbböröklődni. Ez pedig sok esetben egyáltalán nem fair. A film ezeket a témákat járja körül.

A The Place Beyond the Pines (természetesen a magyar címet már most izgatottan várom) egy igazán keserű és valahol nagyon valószerű dráma. A történet középpontjában a konfliktus kialakulásáért felelős két szereplő: Luke (Ryan Gosling) és Avery (Bradley Cooper, aki mintha megint igazi színész lenne) állnak. Eleinte fő, később viszont már csak mellékszereplőként a film cselekményét az ő elhibázott döntéseik, törvénytelen cselekedeteik és hazugságaik, illetve azoknak következményei teszik ki. Annak ellenére, hogy két nagyon különböző karakterről van szó, akik máshonnan jöttek, teljesen máshogyan nevelkedtek, és akik között nem sok hasonlóságot lehet találni, mégis található bennük egy közös, hogy mindketten egy kéretlen és súlyos titokkal ajándékozták meg utódaikat, amit kérdéses, hogy ez a következő generáció megnyugtatóan képes lesz-e majd megoldani. Végül pedig ebből adódik a film egyik leglényegibb kérdése: válhat-e a vér vízzé, képes-e rá, és kell-e egyáltalán.

Nekem nagyon bejött a film felépítése, az epizodikusság, ez a komor és sodró hangulat. Bár nehéz nemhogy szerethető, akár csak enyhén kedvelhető karaktert találni a történetben, sőt már az is üdítően hat, ha cselekvő, hétköznapi szereplők bukkannak fel, valahogy a történet húsvér-valódisága miatt ez annyira mégsem volt zavaró vagy taszító számomra. A hosszú, 140 perces kivitelezés nem tudnám azt mondani, hogy nem volt megterhelő, de megérte, és nem csak Ryan Gosling miatt. 

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Ha meghozta a kedvet, nyomj egy lájkot!