Egyértelmű volt, hogy az előző évad lezárása miatt, ha az első duplarész nem lesz bejövős, akkor búcsút intek ennek a sorozatnak. Félve kezdtem hát neki, mondhatni reményektől mentesen. Most már a 10. részen is túl vagyok, úgy izgulok, és olyan feszült vagyok végre, amit már rég vagy túl ritkán nem éreztem a Homeland alatt.

Ez a 4. évad rávilágított arra, hogy tényleg nem volt mitől félni, sajnálat ide vagy oda, Brodyt már rég ki kellett volna írniuk, és már a 3. évadnak így kellett volna elkezdődnie, mint ez az évad. Elég sok minden megváltozott: új helyszín és új karakterek köré szerveződik a történet, de a legnézőbarátabb változtatás, meg amit a történet alakulása is indokolt: Carrie nem bőg már taknyosan ordítva (duplarész alatt pl. csak könnyes volt a szeme, de nem sírt!). És ez így reális. Nem csak ő lett sokkal keményebb, hanem a történetvezetés is. Véresebb, akciódúsabb ez az évad, mint az előző három volt egyben. Mondjuk csak az akciódússág nem garantálná a szuper élvezetességet, hiszen az első évad is pont annak visszafogottságában, lassúságában volt annyira rohadt jó. Viszont most ez a pörgés nagyon működik. Peregnek az események, folyamatos a feszültség, egyre kilátástalanabb a szitu, és egyre sötétebb az egész világ, Carrie pedig annyira robot, mint még soha.

Ebben az évadban tényleg van min izgulni. Ugyanis, ha a készítők felfogták, hogy kulcsfigurákat is ki lehet nyírni, akkor merhetnek sokkal nagyobbakat lépni. Jó, nem órásiakat, Carrie valszeg marad, de ezt se lehet annyira biztosra venni, mint eddig. Ez pedig még bizonytalanabbá, még kiszámíthatatlanabbá és egyben izgalmasabbá teszi az egészet. És akkor nem is spoilereztem el semmit.

Nekem már csak két rész van vissza az évadzáróig, amiről azt feltételezem, hogy nem igazán fogja elvarrni a szálakat, sokkal inkább hagy levegőben lógni jó pár igazán aggasztó kérdést. A cím kérdésére választ elég egyértelműen adok hát, igen, nézni kell a Homelandet. Mert teljes vérátömlesztésen esett át, és feléledt, megszabadult a koncoktól (vagy éppenséggel bánni tud velük), és megint veszettül izgalmas és bátor. Ez az évad eddig nagyon tempós, és ügyesen fokozta tovább az addig halmozott feszültséget. Claire Danes pedig biztos, hogy jelölései nagy részét díjra fogja váltani.

Egyetlen dolog nem hagy, hogy totálisan optimista és lelkes legyek a sorozattal kapcsolatban, az pedig a 10. rész megtorpanása, ami az előtte lévő 9 részhez képest kifejezetten ügyetlenre és bátortalanra sikeredett (távolról hasonlítva a 3. évadzáró utolsó perceire). Remélem nem ezért kell majd tovább izgulnom.  

Kategóriám rá:

kötelező - ajánlott  - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Érdekes dolog történt. Félévad után picivel írtam egy lehangoló kritikát erről a búcsúzó, 4. évadról, amiben arról ábrándoztam igazából teljesen reménytelenül, hogy majd minden jobb és esősebb, hidegrázósabb, twinpeaksesebb lesz a maradék két részben, és majd emelem kalapom a készítők fantasztikuma előtt. Azóta olyan történt viszont, amit nem várhattam, valami igazán furcsa, amitől végül nem így lett mégis így.

Érthetőbben: a gyilkosságos szál messze a legharmatgyengébb az előző évadokhoz képest. A szálak összefonódása első-második rész végére egyértelműen kirajzolódott, már csak az maradt kissé ködös, hogy ki milyen mélységben bűnös, ami pedig engem speciel a játékidő előrehaladtával egyre kevésbé mozgatott meg. A Linden-Holder szálért pedig annyira dühös lettem, hogy lehet ennyire elrontani egy baromi jó kémiával működő párost. Indokolatlan, értelmetlen dialógusokban, mozzanatokban és igazán kellemetlen kirohanásokban volt gazdag az egész záróévad. Átlátszóan építgették az eseményeket, végig lehetett sejteni, hogy na ez is azért történt, hogy majd később lehessen mire fogni a nagy fordulatokat. Pedig ennél sokkal inteligensebb sorozatnak ismertem a Killinget.

Összességében kaptunk egy közepes, csavarosnak szánt nyomozós szálat. Hamar egyértelművé vált az is, hogy a harmadik évad végének befejezése olyan jelentős terhet jelentett a készítők számára, amit nem tudtak megoldani, és a már megszokott magas színvonal rovására toldozva-foltozva tudtak végül legjobb jóindulattal kb. nullára kihozni. 

Viszont(!) a rengeteg ballépés és rossz döntés ellenére mégis nem tudok nem pozitívan gondolni a sorozatra. Bennem ugyanis mindent felülírt az utolsó 5-10 perc. Mert azt tényleg jól csinálták. Amikor már azt hittem, hogy Linden is elmegy favágónak, fordult a kocka, és azt kaptam, amit a rajongók érdemeltek.

Legszívesebben azt ajánlanám, hogy a 4. évadból mindenki csak a 6. részt töltse le nézze meg, majd tekergessen kb. a 45. percig, aztán adja át magát a lezárásnak. A kezdő videó elemeinek újrahasznosítása rögtön nagyon elmés választás volt, és illett és kicsit megillető is egyben. Amit pedig a Linden-Holder párossal kezdtek, azt rengeteg más sorozat megirigyelheti, akik nem mertek a saját epikus párosaikhoz bátran hozzányúlni, és megadni (persze hitelességre is törekedve) azt, amire a - nem csak női - nézők vágytak. Lehet ugyan, hogy nálam azzal nyertek annyira, hogy idővel olyan alacsony szintre szorították az elvárásaimat, hogy ettől is hátast dobtam. Hiszen belátom, hogy egy Six feethez képest nem akkora robbanás ez a lezárás, de engem kilóra megvett.

Objektívan azt mondanám, hogy ez az évad szinte egyáltalán nem sikerült jól, rajongóként viszont nem tudom ennél rosszabbra kategorizálni a Killinget leginkább csak a zárás miatt:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Ez alatt az évad alatt a sorozat végre rátalált a saját hangjára, és szerencsére ki is tartott mellette. Eltűnt az erőlködés, a görcsösség. Hiszen elkezdtek nem a nézőszámmal foglalkozni, és feladták, hogy mindenkinek megfeleljenek, így sikerült visszatalálniuk önmagukhoz. Nézők szempontjából ez annyit jelent, hogy újra lehet élvezni a Cougar Townt!

Ebben a sorozatban a szereplők tahók, buták, nincsenek tekintettel senkire, ezek kompenzálására viszont nem nagyon rendelkeznek kimagaslóan jó vagy érdekes tulajdonságokkal. Könnyen belátható, hogy ez nem mindenki számára elég vonzóerő a sorozat követésére. Na és pont ezért volt olyan jó ez az évad, hiszen ezzel a ténnyel a készítők is szembe tudtak nézni, és végre azoknak készítették a részeket, akiket ezek a karakterek amúgy is érdekeltek.

Az évad állandó elemei voltak a suttyó viccek, a borok, a szánalmas problémák, a borok, az arcpirító tudatlanság, a borok, az intimitást és a magánélet szentségét egyáltalán nem ismerő kapcsolatok, ja és természetesen a borok és Big Carl. Azt nem mondom, hogy rengeteg poént vissza tudnék mondani a 4. évadból (kivétel Grayson clinteastwoodozását). Azt viszont igen, hogy a kellemes szórakozás emléke mellett az a beismerés is bennem maradt az évad végére, hogy azért ebben a nagy kendőzetlen tahóságban, amit ezek a szereplők teljes mellszélességgel vállalnak, nem is olyan nehéz önmagunk kínos hiányosságaira, fel nem vállalt cikiségeire néha ráismerni.

Nekem bejött ez az évad. Azoknak pedig, akiknek elsőre tetszett a sorozat, csak időközben feladták a nézését, azoknak azt tanácsolom, hogy térjenek vissza a Cougar Townhoz már a 4. évaddal. És lesz 5. is!!

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

Like, ha tetszett!

Na, így kell ezt csinálni, így kell emelni a tétet, és emlékezetes évadzárót csinálni. Semmi erőlködés, kényszermegoldás, kínos pillanat vagy kellemetlen szájíz. Nyilván persze mindenkit érdekel, hogy most akkor mi lesz: Will vagy Peter, régi vagy új, maradni vagy menni, győzelem vagy bukta. És ezért jogosan lehet felelőssé tenni a készítőket. Ebben az évadban a megszokott módon kiélezett és nagy volumenű döntési helyzetek elé állították a szereplőket, de nem csak őket, hanem velük együtt minket, a véleményalkotó nézőket is.

Könnyű és könnyed játék ez a sorozatírók részéről, az eszközük hozzá igazán kézenfekvő. Nincs más dolguk, mint bemutatni szereplőik döntési helyzeteit, ahogy teszik ezt a tárgyalásos jelenetek során: pro és kontra. Nézői, továbbvíve a párhuzamot: esküdti szemszögből ez valahogy úgy működik, hogy amikor már bizonyosságot érzünk a megoldandó helyzetekkel kapcsolatban, az események hirtelen olyan fordulatot vesznek, ami az ellenkező oldal megerősítését mutatja, vagy egyszerűen meglátásunk jogosságát gyengíti meg. Aztán újabb és újabb szempontok, szituációk segítségével, régi titkok felfedésével oda vissza erősítik és gyengítik bennünk a véleményünket. Amitől ez mégis igazán élvezetes számunkra, hogy teszik ezt mind remek érzékkel. Az sem véletlen, hogy Peter és Will szemünkben már 4. évada fej fej mellett állnak. Hozzátenném, szerintem csak eddig a részig. Az évadzáró szintén ezzel a mechanizmussal építkezett, szerencsénkre rengeteg humorral és fordulattal fűszerezve az eseményeket.

(enyhe spoiler veszély innentől)

Kezdem az alaphelyzettel: Zach Florrick éppen leadni készül élete első szavazatát, tippem szerint az apjára, amikor is egy nem szabályosan lezárt, illetéktelennek tűnő szavazóládát vesz észre a szavazóhelyiségben. Az események azonnal felgyorsulnak, csalás - gondolom én - alapos gyanúja miatt per kerekedik ebből, mégpedig a  csavarosabb fajtából. Innentől pedig mindenki számára az válik a legégetőbb kérdéssé: What's in the Box, azaz: mi lehet ebben a dobozban.

Egyfelől valóban ez a legfontosabb kérdés, és sok mindent el is dönt a rész végére. De amitől mégis igazán zseniális lesz az epizód az az, ahogyan ennek a doboznak, és tartalmának megítélése változtatja az ügyvédek retorikáját, érdekeit, amilyen komikus szituációkat teremt. Mert ugye ha abban a dobozban Krestevára leadott szavazatok vannak többségben, vagy ha Peter Florrickra, az nagyon nem mindegy. Emellett egyáltalán nem lényegtelen, hogy csalás történt-e, vagy sem. Meg ha csalás is történt, akkor se mellékes, hogy ki követte el és miért. Így a frissülő információk változtatják az érdekeket, miattuk születnek meg pillanatnyi szövetségek. Ezért történhet meg az, hogy amit első érdekük szerint bizonyítani és védeni próbálnak, azt a második, az új érdekük alapján már támadniuk kell, és az így folytatódik a formálódó érdekek szerint, igazi komédiává alakítva ezzel az egész bírósági tárgyalást. Minden pillanata mesteri.

A készítők a megszokott módon most sem fogták vissza magukat epizódszereplők terén. Sikerült Patty Nyholmot behozni az ügyvédek közül, illetve nem csak szerepeltetni Colin Sweeneyt, hanem erős utalást tenni a következő évadbeli, várhatóan nagyobb súlyú szerepeltetésére is. Emellett szintén kihagyhatatlan megemlíteni a nagymama, Jackie Florick üdvöskéjének, Christian Romanonak epizód végi fricskáját.

Az évadzáró nem volt híján fordulatoknak, ellentmondásoknak, véleményt formáló eseményeknek. Bizonyos döntések pedig meg is születtek az évad végére, közülük párat kimondanak, párra utalnak, míg néhányat csak remélhetünk. Ez az itthon is méltánytalanul mellőzött sorozat nálam ismét teljesítette a küldetését, és rendesen beizzított a következő évadra.

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos