Elég megosztott a nézőközönség véleménye az addig egekig magasztalt True detective első évadának lezártakor. Ennek egyik nyilvánvaló oka lehet, a kezdeti hypeból már-már kontrollálatlanul túlgerjesztett rajongói vakság. Mindenki annyira szerette a sorozatot, hogy mennyire eszement jó, meg mennyire különlegesen mesteri, hogy a közbeni kritikákat olvasva már az a gyanúm támadt, mintha a nézők egy része idővel a rajongás rajongóivá vált volna, nem pedig a látottaknak. 
(Innentől spoileres írás következik)

Merthogy most megy a sírás, meg az elégedetlenkedés, hogy milyen elnagyolt a nyomozási szál, meg hogy nem göngyölítettek fel, illetve varrtak el minden szálat (több szálas tartalmilag passzoló kifejezés sajnos nem jut eszembe). De milyen elvakultság kell ahhoz, hogy ne tűnjön fel az alkotók egyértelmű  más irányba tartó szándéka. Tényleg az a fontos, hogy mélyebb ismeretet szerezzünk a tettes nyomorodástörténetével vagy a szekta tanaival kapcsolatban? Vagy hogy megértsük a gallyak krikszkraksz szélharangjai és persze ezek bőrbe vésett megvalósulásai pontosan mit jelentenek, vagy hogy honnan eredeztethető a Yellow king, meg a Carcosa dolog? És ha ezeket mind tudjuk, akkor már jön a wow érzés? Szerintem alapból így életszerűbb, hogy valamire kapunk válaszokat, és valamire sosem. Egyébként pedig ne felejtsük, ez egy 8 részes sorozat, ami 17 évet ölel fel. Engem, speciel sehol se éreztem, hogy áltattak volna akár egy gigantikus csavarral, akár a sorozatgyilkosságok bármely mélységű megértésével.

Az meg pláne érthetetlen számomra, hogy a nyomozási szálért epekedők hogyan lepődhettek meg a 7. rész végi "leleplezésen". Egy héttel hamarabb illett volna rájönni. Én legalább is úgy vagyok ezzel, hogy olyan dolgot élvezek, vagy olyanért rajongok, amiben egy kicsit jó vagyok, vagy amit kicsit értek legalább.

Ezt persze még sokáig cifrázhatnám, a lényeg, hogy a True Detective egy vállaltan karakterközpontú, nem nyomozási bravúrra vagy történeti megacsavarra törekvő, hanem sokkal inkább gyönyörű képi megoldásokkal játszó sorozat (bár nekem már az agancsokból örökre elegem van), és nem pedig a True Crime. Vagy hogy létező példával éljek: ez nem a The Killing, ahol nyilván nem ördögtől való elvárás a gyilkosságok nyomozati úton történő izgalmas felgöngyölítése. Nézői részről szerintem ott történhetett az elcsúszás, amikor a saját rajongás sugallta elvárások elhomályosították/felülírták a sorozat vállalásait.

És akkor a vélemény: ez egy kifejezetten jó első évad volt. A főszereplőket nem lehet olyan dicsérő szavakkal illetni, amit ne írtak/mondtak volna még rájuk. A monológok nagy részét imádtam, képi világ, főcím(zene) telitalálat, a rejtélyes történetmesélés egyenetlen tempója pedig igazi esszenciája volt a True detectivenek. Azok, akik nem akarták észrevenni, elfogadni, hogy ez igencsak karakterdráma, és végig thrilleri, krimis élményeket, megoldásokat vártak, azoknak csalódás lehetett az évadzárás, de úgy tippelem, számukra tartogatni is fog még az élet párat. 

Kategóriám rá (nem krimi rajongóknak):

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos