Már egy korábbi bejegyzésemben elkezdtem fejtegetni milyen elképzelés alapján alakíthatták ki a Hannibal első évadának egyenetlen dinamikájú felépítését, amikor is az epizódcímek segítségével találtam egy lehetséges magyarázatot erre a koncepcióra. Az évad minden részének címe az étkezéshez köthető (szak)kifejezés, eszerint az évad egészére mint egy gondosan kiötlött, ínyenc menüsorra lehet tekinteni. Mivel időközben az összes rész címe ismertté vált, gondoltam itt az ideje az egészet teljességében, egy helyen bemutatni.  

Az első rész, az Aperitif nevéhez hűen meg is hozta az étvágyat a sorozathoz. Ezt követte az Amuse-bouche, ami egy fogás aperitif és előétel között, ebben a részben lényegében számomra pont ennyi is történt. Majd jött a Potage, azaz a leves, aztán a nem is mindenhol leadott 4. rész, az Oeuf, magyarul a tojás. Az ötödik rész címe Coquilles, ami kagylót jelent, ebben az epizódban csinál angyalokat a rossz emberekből az elkövető. Az erős felütés után következő részek számomra sokkal visszafogottabbak, és könnyebben emészthetőek voltak.

Ezután következett a 6. rész, ahonnan végre már nem csak vizuális élvezkedés történt a sorozatban, a dr. Gideon első szökését bemutató, Chesapeake-i hasfelmetszős Entrée, az első (fő)fogás (magyar címe: saslik, ezt inkább nem kommentálom). Ezután jött a Sorbet, a szervkereskedős rész. A sorbet gyümölcsös kása, amit ha nem desszertként szolgálnak fel, akkor két fogás közötti gyomornyugtató fogásként szokták fogyasztani. Ennél a menüsornál nyilvánvaló, hogy még korántsem tartunk az étkezés végénél, így inkább a második jelentés van érvényben. Funkcióját tekintve az ízlelőbimbók semlegesítésére szolgál. A gyomornyugtató nyilván erős kifejezés erre részre, de bennem mindenképpen semlegesítette a régi negatív érzéseket annyira, hogy élvezni tudjam a további részeket és fogásokat.

A 8. rész (az emberekből hangszert készítő gyilkosos) a Fromage - a sajttál. A sajt a kulináris élvezet mellett szájhigiénia szempontjából is fontos szerepet tölt be az étkezés során, mivel magas zsírtartalmának köszönhetően megvédik fogakat a savval szemben. Ezt így nehezen tudom párhuzamba hozni a rész tartalmával, de nem is erőlködöm.

Ezt követte az emberi végtagos totemoszlopos rész, a Trou normand, ami egy normandiai calvados, étkezések felénél szokott lenni, ehhez képest ez a 9. rész a 13-ból. Funkciója szerint lyukat éget a gyomorba, hogy helyet csináljon a következő fogásnak. A rész megnézése közben, de legfőképp a végén tagadhatatlan hogy éreztem valami erős - talán égető - érzést a gyomromban. Aminek helyet csinált a trou normand, az nem más, mint a 10. rész a Buffet Froid, azaz a hidegtál. Az arcokat felismerni képtelen, magát halottnak hívő, Cotard szindrómás lányos rész. Ami számomra nem csupán hideg, sokkal inkább vérfagyasztó volt.

A 11. rész címe: Rôti, egy húsételt, általában ez a második (fő)fogás. Nyilván nem véletlen, hogy az első és a második fogás, azaz a 6. és a 11. epizód is eltérően az évad többi részétől dr. Abel Gideonról illetve a Chesapeake-i hasfelmetszőről szól. Tartalmilag pedig mindkettő az étlaphoz mérten is fajsúlyos darab.

A következő Hannibál adag címe Relevés,a szó jelentése pedig erősen fűszerezett, de jelent ezen kívül számlát is. A francia konyhában és szerintem ez a szándékolt jelentése: a  több, általában 10-12 fogásból  álló lakomák során a hús vagy hal ételt követő fogást nevezik így.  A klasszikus menü szerint viszont a relevés a főfogást viszont megelőzi. De ugyebár ez egy modernebb összeállítás.

A 13., utolsó rész az étkezést záró Savoureux címet kapta. Melléknévként ízletest, ízest jelent. A francia konyha hagyománya szerint pedig fűszeres krémmel megkent apró zsúrszendvics, esetleg pirítós. Akik nem szeretik édes ízzel zárni az étkezést, azok szokták zárófogásként a a savoureux-t választani. Ez alapján egy hiányérzet nélküli, kerek, de izgalmakkal fűszerezett finálét várhatunk, ami szándékosan tartózkodik a kellemes elemektől. Persze a Hannibal esetében végtelenül naiv és badar lenne a menü végére habos desszertet várni. Én szerencsére amúgy sem vagyok édesszájú.

Nyilván tiszta párhuzamokat nem tudok felmutatni a menüsor és az évad tartalma között, de szerintem a címekben megbújó szándékosság tetten érhető és elég izgalmas is. Vicces arra gondolni, hogy ha dr. Lecter kevésbé lenne ilyen kifinomult, akkor az évad címeit simán elképzelhető lett volna, hogy egy jó kis disznótoros szolgáltatja, talán úgy a párhuzamok is magától érthetőbbek lettek volna.

Én nagyon drukkolok a sorozatnak, így

kategóriám rá:

kötelező - ajánlott - rendben van - szórakozásból - nem kéne - tilos

UPDATE: a 2. évad japán étlapja is elkészült

Ha tetszett, jöhet a like!